15 éves iskolás volt 1956-ban. Amikor tudomásukra jutott, hogy Magyarország megpróbál kiszabadulni a Kelet szorításából, náluk otthon pontosan követték az eseményeket, a rokonokkal és szomszédokkal megvitatták a helyzetet, és imádkoztak a magyarokért. A szomszéd faluban minden évben függetlenség-napi ünnepséget rendeztek. Abban az évben őt kérték fel, hogy szavaljon el egy verset, a Nemzeti Dalt adta elő. Aligha volt a legjobb döntés egy ilyen fennkölt verset egy ilyen fiatal lánnyal elszavaltatni, de az előadás könnyeket csalt a nagyszámú közönség és az előadó szemébe is. Az összejövetelen eladott kávéból és sorsjegyekből befolyt összeget a magyar nép megsegítésére fordították. Ez megalapozta Magyarország iránti szeretetét, amely igazán csak később, 1986-ban bontakozott ki, amikor először járt az országban.

Az 1952-es olimpián ismerkedett meg igazán a magyarokkal, amikor 12 évesen futárként dolgozott, és rendszeresen vitte az üzeneteket a magyar csapatnak. Így az 1956-os események személyesen is megrendítették. Úgy érezte, tennie kell valamit. 16 évesen cserkészvezetőként központi szerepet vállalt szülővárosában, Hämeenlinnában a szervezett papír- és rongygyűjtésben. Az államvasutak összes helyi teherautóját és sofőrjét ingyen megszerezte néhány hétvégére. A helyi újság is segítette propagandájukat. Az emberek papírt és rongyokat gyűjtöttek, melyeket ők az autókra pakoltak, majd végül gyáraknak adták el őket, és a befolyt pénzt Magyarország megsegítésére ajánlották fel. Ezen kívül, Luoto néhány hétvége erejéig egy hämeenlinnai étteremben mosogatott, és a fizetséget egyenesen Magyarország javára ajánlotta fel. Finnország legnagyobb folyóirata, a Suomen Kuvalehti fényképes beszámolót is készített erről, őt pedig egy magyar karórával jutalmazták.

Az 1956-os forradalom idején Lindau polgármesteri hivatala családokat kért fel a fiatal magyar menekültek megsegítésére. Családjukhoz két fiatal egyetemistát, Sebestyén Róbertet és Haris Józsefet küldték. Az elején nehezen tudtak kommunikálni. De a két magyar fiatal az első pillanattól fogva nagyon szimpatikus volt az egész családnak. Rendszeresen találkoztak vasárnaponként, együtt ebédeltek és kávéztak vagy kirándulni mentek. 1957 februárjában Jóska már olyan jól beszélt németül, hogy Angelika születésnapjára egy rövid német verset szavalt. Kis idő elteltével a két magyart a hamburgi és stuttgarti egyetemekre vették fel. Róberttel a távolság miatt megszakadt a kapcsolat, de Jóskával a mai napig ápolják azt. Angelika kifejezett kérésére Jóska elkíséri a magyar fővárosba is őt a forradalom 60. évfordulója kapcsán rendezett ünnepi programra.

November 4-én Amerikában tartózkodott, amikor rádió közvetítés útján értesült a forradalom leveréséről. Demonstrációkat szervezett november 6-ára a választások napjára, hogy emlékeztessék a világot, a magyar emberek életüket adják a szabad választás jogáért. Egy verset is írt a forradalomról.

1956 őszének eseményei nagy hatással voltak a holland népre és rá is. A középiskolák szabadnapot adtak a diákoknak, hogy pénzgyűjtésbe kezdhessenek. A 16 éves Bosch is persellyel gyűjtötte pénzt a magyaroknak Hága főterén. Ezt követően hónapokig gyűjtötte a magyar eseményekről szóló újságcikkeket és képeket. Mivel a kapcsolattartás legalább olyan fontos, mint az anyagi támogatás, egy nagyobb akció keretében levelezni kezdett egy magyar lánnyal. 1962-ben Magyarországra is utazott, hogy megismerje levelezőtársát, 1963 karácsonyán pedig össze is házasodott vele.