A Veritas Történetkutató Intézet és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által rendezett, a szuezi válság és a magyar forradalom és szabadságharc kapcsolatáról szóló tanácskozáson az 1956-os emlékév kormánybiztosa mellett Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, valamint Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke mondott beszédet.
Schmidt Mária az 1956-os események kapcsán elmondta, a Magyarországon és Egyiptomban párhuzamosan futó történések ugyan megosztották a szélesebb közvélemény figyelmét, a döntések mögött azonban mindkét esetben a szuperhatalmak reálpolitikai megfontolásai húzódtak meg.
„A magyar szabadságharc sorsát megpecsételte, hogy az USA-nak nem állt érdekében a II. világháborút lezáró európai érdekszférák határainak módosítása. Főleg nem úgy, hogy azt egy kis állam kezdeményezi, harcolja ki magának, és nem a szuperhatalmak közötti megállapodások eredményezik. (…) A Szuezi-csatornánál indított brit-francia-izraeli akció az Egyesült Államok és a Szovjetunió érdekeit is sértette, ezért együttes erővel visszavonulásra kényszerítették őket, Moszkva nukleáris fenyegetése pedig rádöbbentette az európai államokat, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül nem szállhatnak szembe a szovjetekkel”– szögezte le az 1956-os Emlékbizottság társelnöke.
Schmidt Mária hangsúlyozta: a magyarok, illetve a szovjet megszállás alatt élő népek megértették, hogy a Nyugat, és különösen az Amerikai Egyesült Államok nem fog ügyük mellé állni, és valójában csak propagandaeszközként tekint rájuk.
„Az 1956-os magyar szabadságharcosok sorsa azt üzente: fellázadhatsz, harcolhatsz, de egyedül vagy. Nincs segítség, az USA, a Nyugat, nem áll melléd. Szuez ezzel szemben globális válsággá vált, mert tétje az olaj és a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalának ellenőrzése volt. Ennek fényében a magyar szabadság ügye egy, a kelet-európai táboron belüli, helyi konfliktussá marginalizálódott.” – jelentette ki Schmidt Mária.
A kormánybiztos a két konfliktus közötti párhuzamot így összegezte: „A magyarok a szovjet megszállást és a rájuk kényszerített kommunista terrorrendszert akarták lerázni magukról, az egyiptomiaknak a britek gyámkodásából lett végérvényesen elegük.” Míg Budapesten „a pöffeszkedő Sztálin”, addig a közel-keleti államban a Szuezi-csatorna építőjének „diadalt sugárzó” emlékművét döntötték le – tette hozzá.
Ijgyártó István beszédében kiemelte: 1956-ra elsősorban a magyarok kiállása miatt emlékezünk, de ezzel egy időben a hidegháború és a világ átrendeződése is zajlott. A mostani konferencia hozzájárulhat a valóság megismeréséhez a magyar forradalom és a szuezi válság kapcsolatát illetően – vélekedett az államtitkár.
Varga Benedek kijelentette: az 1956-os események az egész világpolitikát befolyásolták, 1956-ot követően megváltozott a világ. „A szuezi válság nagy hullámot keltett akkoriban, és fontos megvizsgálni, milyen hatást tett a magyar történelemre” – tette hozzá.
Földváryné Kiss Réka azt hangsúlyozta: a mostani konferencia segít több ország szempontjából is megérteni, mi történt a világban ebben az időszakban.
A konferencián hazai és külföldi szakértők magyar, brit, francia, egyiptomi és izraeli szempontból vizsgálták meg, volt-e összefüggés 1956 két világpolitikai jelentőségű eseménye, a magyar forradalom és szabadságharc, valamint a szuezi válság között.