Az eső és az ítéletidő ellenére mintegy tízezer ember gyűlt össze a Terror Háza Múzeumnál. Az ünneplők megtöltötték az Andrássy utat az Oktogontól a Vörösmarty utcáig. Az ünnepség keretében versek és dalok hangzottak el, fellépett Nagy Feró és Keresztes Ildikó.

Schmidt Mária köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, aki szabad, nem kesereg a múlton és nem szorong a jövő miatt, aki szabad, tudja, itt és most van feladata. A főigazgató elmondása szerint itt és most sok feladatunk van, amelyek közül a legfontosabb, hogy „gyermekeinknek, unokáinknak átadjuk a kínnal megszerzett tudást a szabadság természetéről.”

A Terror Háza Múzeum főigazgatója emlékeztetett, amikor az elmúlt évben méltón megünnepelhettük az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóját és kimondtuk, hogy a magyar szabadság és függetlenség hősei a pesti srácok és lányok, maga a magyar nemzet, „emlékek ezrei kerültek felszínre”. Példaként az ’56-os Emlékév egyik reklámfilmjét említette, amelyben egy kisfiú a padláson rátalál nagyapja kincseire és a tárgyak látványa és tapintása révén megelevenednek előtte az ’56-os forradalom képei. A főigazgató rávilágított, a filmet Balás-Piri László 1956-os szabadságharcos, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány elnökének ihlette; „az ő harcos élete, az ő története, az ő alakja elevenedik meg rajta.”

Schmidt Mária hangsúlyozta, 1956 kapcsán a legfontosabb feladat számunkra az, hogy miképp tudjuk a gyerekeinknek és unokáinknak, a 2010-es évek derekán-végén felnőtteknek a magyar szabadságért vívott szellemi-lelki küzdelmet és az érte folytatott fegyveres harcot átélhetővé, értelmezhetővé tenni.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta, 1956 emlékeinek és értékeinek a felidézése lehetőséget ad arra, hogy megértsük és megértessük: vannak dolgok, melyek erősebbek és ellenállnak annak, hogy az idő maga alá temesse őket. A magyarok, a ma magyarjai számára ez 1956, amely „büszke, megpróbált, az égbe törő, erős pillér: nemzetünk alapköve” – emelte ki Schmidt Mária.

Emlékeztetett, tizenöt évvel ezelőtt, 2002-ben, arra vállalkoztak, hogy a náci-kommunista gonoszság magyarországi székhelyén, az Andrássy út 60. épületének múzeummá alakításával és megnyitásával „közösen tegyenek hitet amellett, hogy a gonosz sosem győzhet.”

Mint fogalmazott, a Terror Háza Múzeum elmúlt másfél évtizedének több millió látogatója világosan bizonyítja: igazuk volt. Mi, magyarok tiszteljük a hőseinket, szívünkbe zárjuk az áldozatokat és soha többé nem engedjük, hogy bárki elvegye a hazánkat, a függetlenségünket, a szabadságunkat és a derűnket. Szabadok vagyunk, ezért nem kesergünk a múlton és nem szorongunk a jövő miatt. Megőrizzük szívünkben mindazokat, akik nemzetünk hihetetlen csodáit véghezvitték. A ma fiataljainak pedig elég annyit mondanunk: Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak! – zárta szavait Schmidt Mária.

Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója a rendezvényen felolvasta Balás-Piri László üzenetét, aki sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egészségi állapota miatt személyesen nem lehet jelen, de biztosított mindenkit, hogy lélekben az ünneplőkkel lesz. Balás-Piri László október 23-át nagy ünnepnek nevezte, amely „akkor is az lesz, ha már egyetlen egykori résztvevő sem él, mert az ország jó kezekben van, és nemzetünk újra büszke és bátor.”

Orbán Viktor miniszterelnök beszédében elmondta: emlékezni akarunk arra a csodálatos októberi napra, amikor egy nép azt mondta, elég volt, és megremegtek a kommunista világrendszer tartópillérjei. „Emlékezni akarunk a pillanatra, amely örökké élni fog a világ szabad nemzeteinek emlékezetében.”

A kormányfő arról beszélt: a szovjeturalom egy történelem nélküli térbe taszított bennünket, meg akarta semmisíteni a múltunkat és a kultúránkat is. A fizikai és szellemi terror megismétlődése ellen a nemzeti emlékezet a legerősebb fegyver. Mint mondta: ezért jöttünk ma éppen ide, a Terror Háza Múzeumhoz. „A mellettünk álló épület a nyilasok főhadiszállása, majd a kommunista pártállami terror székhelye volt. Előbb a nemzeti, aztán a nemzetközi szocialisták fészkelték be magukat ide. Itt tartották fogva és kínozták azokat, akiktől a legjobban féltek, és akiket ezért a legjobban gyűlöltek. 2002-ben pengefallal kimetszettük térből és időből, mementóvá emeltük és egy múzeumot helyeztünk ide Budapest, Magyarország és Európa szívébe.”

A miniszterelnök hangsúlyozta: a Terror Háza Múzeum célja, hogy mindig emlékeztesse a világot rá, hogy a magyarok szabadságvágyát nem lehet megfojtani. „Azért állítottuk ide, hogy bennünket is figyelmeztessen, ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk. Arra int minket, hogy nekünk a szabadságot sosem adják ingyen. Mindig meg kell küzdenünk érte. Jöjjenek a labancok, a muszkák, a németek vagy a szovjetek, öltsenek nyilaskeresztes vagy kommunista gúnyát, a saját szabadságunkat mindig nekünk kell megvédenünk, más, sohasem fogja.” – jelentette ki.

„1956-ban az a csodálatos ország bontakozott ki az elnyomás félhomályából, amire mindig is vágytunk. A forradalom nemzeti forradalom volt. A gyárakban dolgozókról egycsapásra kiderült, hogy nem nemzetközi proletárok, hanem magyar munkások, és erre a pillanatra mindig emlékezni fogunk, amíg egyetlen magyar él a földön.” – szögezte le Orbán Viktor, aki arról is beszélt: mi magyarok, nem csak emlékezünk, de nem is felejtünk: azokat sem felejtjük el, akik velünk szemben álltak. „Szokás vádolni bennünket, hogy mi nem tudunk megbocsájtani. De valójában ők képtelenek megbocsájtani nekünk mindazt, amit a majd’ félszáz év alatt ellenünk elkövettek.”

A miniszterelnök szerint a nyugatiak, ha csodálták is a magyar forradalmat, nem értették azt. „Nem értették az erőt, ami bennünk dolgozik. Nem értették, hogy azért küzdünk, mert a végsőkig ragaszkodunk a saját kultúránkhoz és életformánkhoz és nem akarunk feloldódni senkinek az olvasztótégelyében. Azért nem értenek bennünket Brüsszelben ma sem, mert már akkor sem értettek.” – jelentette ki.

„Ma arra a pillanatra emlékezünk, amikor a bíboros és az esztergályos, a filozófusok és a pesti srácok, a főherceg és a szovjet partizánból lett hadügyminiszter ugyanazt akarták. Mansfeld Péter, Wittner Mária, Dózsa László, Szabó János, Pongrátz Gergely, Nagy Imre, Mindszenty József. Őket nézzük, de egy nemzetet látunk.” – vont párhuzamot a miniszterelnök.

Orbán Viktor arról is beszélt: míg a 20. században katonai birodalmak okozták a bajt, most a globalizáció farvizén pénzügyi birodalmak emelkedtek fel. Nincsenek határaik, de van világmédiájuk, és vannak tízezerszám megvásárolt embereik. Gyorsak, erősek és brutálisak – tette hozzá. A miniszterelnök szerint most, három évtized után „újra veszély fenyegeti mindazt, amit Magyarországról és a magyar élet rendjéről gondolunk”. A szabadság 1990-es kivívása után most újra történelmünk fordulópontjához érkeztünk – hangsúlyozta.

„1956-ban megmentettük a nemzet becsületét. 1990-ben visszavettük a szabadságunkat. 2010-ben pedig a nemzetegyesítés útjára léptünk. Nekünk senki sem mondhatja, hogy lehetetlen” – fogalmazott Orbán Viktor.

A miniszterelnök azt mondta, mi tudjuk: a népvándorlást meg lehet állítani, a globalizációt féken lehet tartani, Brüsszelt meg lehet zabolázni, a pénzügyi spekuláns tervét meg lehet lékelni, az európai egyesült államok őrült ötletére kényszerzubbonyt lehet húzni. Hozzátette: ehhez csak az kell, hogy Közép-Európában a lengyelek, a csehek, a szlovákok, a románok és a magyarok összefogjanak.

Az ünnepséget követően fényfestéssel emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire és áldozataira.

(Terror Háza Múzeum/MTI)