Az „Ahol a hősöket nem felejtik…” című konferencia levezető elnöke, Tallai Gábor köszöntőbeszédében emlékeztetett, huszonnyolc évvel ezelőtt temették el Nagy Imre miniszterelnököt és mártírtársait. Huszonnyolc éve történt, hogy egy ország reménykedett, hogy meg fog változni a világ, és ez be is következett – fogalmazott. Hangsúlyozta, a mai esemény nemcsak egy, az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező zárókonferencia, hanem egyúttal a kormány által életre hívott ’56-os Emlékbizottság utolsó ülése is.

Minket, akik most itt vagyunk, az köt össze, hogy 1956 egészen különleges helyet foglal el a szívünkben – mondta Tallai Gábor.

Kitért rá, az Emlékév egyik legfontosabb vállalkozása az volt, hogy „nevet adjunk a hősöknek”, azaz felidézzük azoknak a hősöknek, a pesti srácoknak és lányoknak a neveit, akik részt vettek az ’56-os eseményekben, és sokan közülük az életüket áldozták a magyar szabadságért.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke, az ’56-os Emlékév fővédnöke beszédében hangsúlyozta: „21. századi világunkban a digitális információrobbanás korában az egyéni és közösségi emlékezés készségét és képességét soha nem látott kihívások érik, ezért a ma záruló Emlékév eredményességének igazi mércéje az, hogy 60 esztendő távlatából mi, mai magyarok megértjük-e pontosan 1956-os forradalmunk okát, célját és megőrizzük-e annak üzenetét.”

A magyar nemzet emelkedései és süllyedései kapcsán a házelnök elmondta: „amikor Magyarország önrendelkezésre képes, azaz szuverén, cselekvőképes és nemzeti célokat követő állam volt, akkor a magyar nemzet mindig felemelkedett.” Ezzel szemben, amikor a magyar államiság hiányzott, vagy elveszítette szuverén, cselekvőképes és nemzeti jellegének bármelyik elemét, akkor a magyarságra mindig nehéz idők és történelmi zuhanások vártak.

Kövér László kiemelte: az az erő, ami az ellenséges túlerő által legyőzött, a külvilág által cserbenhagyott magyar forradalmat mégis győztessé tette, a népben, a magyar emberekben rejlett. Az 1956-os forradalom nem az elitek, a reformer kommunista pártkáderek, az értelmiség különböző csoportjai, hanem a nép, az egyszerű emberek forradalma volt.

A házelnök arról is beszélt: a szovjet kommunizmus rendszerének Magyarország nem önszántából lett része, hanem a közép- és kelet-európai sorstársaival együtt, a második világháború után a nyugati nagyhatalmak és a Szovjetunió közötti geopolitikai játszmák áldozataként lökték oda.

Kövér László kijelentette: A magyar ’56 azt üzeni a 21. századnak, hogy a népakaraton nyugvó állami szuverenitásokból sem a népakarat, sem az állam, sem annak szuverenitása nem vonható ki, mert ellenkező esetben a demokrácia leépülése, anarchia és alávetettség vár Európára. „1956-os magyar forradalmunk és szabadságharcunk eszményei és értékei arra köteleznek bennünket, hogy olyan Európai Uniót, és benne egy olyan magyar államot építsünk, amely szolgálja, és nem kiszolgáltatja az európai és a magyar polgárokat” – jelentette ki.

Wittner Mária az ’56-os Emlékév védnöke felidézte, az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója tragédiába fulladt, „nem különbözött 1956. november negyedikétől, csak már nem tankokkal, hanem kardlapozó lovas rendőrökkel, gumilövedékekkel verték szét a megemlékezést.” Mint mondta, az akkori hatalom „ízelítőt adott a fiataloknak” a forradalom november 4-i leveréséből és megtorlásából. Ezt szimbolizálja az az emlékmű a ’56-osok terén, ami az 1956-os áldozatok és „futószalagon kivégzett”, mártírok megcsúfolására készült. Ezt a múltat valóban szeretnénk végképp eltörölni – fogalmazott Wittner Mária.

Az 1956-os Emlékév védnöke kitért rá, Magyarországot „ezer éven át büntették”: hol a törökök, hol a Habsburgok, hol a szovjetek, mégis élünk. „Itt vagyunk és addig, amíg az utolsó leheletünkig harcolni tudunk a magyar szabadságért, a magyar nemzet fennmaradásáért, meg fogjuk tenni.” – szögezte le. Wittner Mária szerint az internacionalizmus, a globalizmus, valamint a szocializmus, mind egy tőről fakad. „Na ez az a tő, amit nem szeretnénk locsolgatni. Ehhez kérem mindazoknak az ötvenhatosoknak a segítségét, akik már fent vannak, mert tudom, hogy ők, onnan fentről néznek le ránk.”

Az Emlékév védnöke szerint, az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója megmutatta, hogy a különböző generációk tudnak együtt ünnepelni. „Tisztelet a hősöknek. Ne engedjük elveszni a hazánkat. Én csak erőt kívánok. Nagyon nagy erőt ehhez a harchoz!” – zárta szavait Wittner Mária.

Schmidt Mária értékelő beszédében elmondta: Magyarország kormánya a rendszerváltoztatás utáni legnagyobb szabású programsorozattal, a dicsőséges 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójáról megemlékező emlékévvel a magyar szabadság évével hajtott fejet a magyar nemzet hősiessége, a szabadság és a nemzeti függetlenség melletti elkötelezettsége előtt. Az ’56-os Emlékév kormánybiztosa hangsúlyozta: „Végre hangosan kimondtuk, hogy ennek a forradalomnak nem voltak vezetői, ebben a forradalomban és szabadságharcban a magyar emberek többek között azért fogtak fegyvert, mert igazi vezetőiket kivégezték, emigrációba kényszerítették vagy bebörtönözték, akik pedig a helyükbe léptek, az idegen, szovjet megszállók kiszolgálói voltak, akik cserben hagyták őket.”

Schmidt Mária kijelentette: „Akkor és ott, 60 évvel ezelőtt, a szakadék szélére űzött nemzetünk a puszta létéért, a megmaradásáért küzdött. Aki ezt a küzdelmet lebecsüli, sok ezer honfitársunk életáldozatát, százezrek keserű kiúttalanságát, milliók szenvedését gyalázza meg.” A kormánybiztos ismertette, a hatvanadik évforduló két alapvető üzenetet hordozott: az egyik a valóság felismeréséről, az igazság tiszteletéről, a másik a nemzeti büszkeségről szólt. „Kimondtuk azt, amit úgyis mindenki tudott, a sok hazugság és féligazság ellenére is megneveztük igazi hőseinket és újra büszke és magabiztos magyarokká váltunk. Mindkettőt 1956 hőseinek köszönhetjük.” – tette hozzá.

Schmidt Mária az 1956-os Emlékév számainak összegzése kapcsán elmondta: 2017 májusáig hat konstrukcióban mintegy 2500 pályázat érkezett be, ezek közül a bírálóbizottság értékelése alapján az Emlékbizottság több mint 1600-at támogatott. Beszélt arról is, Magyarország települései közül több mint 650 kapcsolódott be a programokba, így az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára közel 1430 rendezvényt szerveztek országszerte.

A kormánybiztos kiemelte: a Külgazdasági és Külügyminisztérium valamint a MÜPA közreműködésével a világ számos szegletébe elvitték az ünnep hírét. Mint mondta: 258 városban félezer rendezvényt tartottak és csak Európában közel 160 önálló programot szenteltek 1956 dicsőségének.

Schmidt Mária elárulta, különösen büszke arra a médiakampányra, amellyel köszönetet akartak mondani ’56-os hőseinek, valamint arra is, hogy „először fejeztük ki hálánkat annak a sok ezer külföldi állampolgárnak is, akik hatvan évvel ezelőtt segítő kezet nyújtottak honfitársainknak.”

Az ’56-os Emlékbizottság társelnöke az ötvenhatos cigány hősökről szóló megemlékezések mellett az Emlékév plakátjairól, imázsfilmjeiről és társadalmi célú reklámjairól is említést tett, majd köszönetet mondott a MOL-nak, az OTP-nek, a MÁV-nak és a BKK-nak, akik összesen 1910 felületet bocsájtottak az Emlékév rendelkezésére.

Schmidt Mária arról is beszélt: nagy megtiszteltetés volt, hogy a világ egyik legnevesebb dalszerzője, a magyar gyökerekkel is rendelkező Desmond Child írta meg az Emlékév himnuszát, az Egy szabad országért című dalt, amelyet eddig több mint 3 millióan töltöttek le az internetről.

A kormánybiztos kifejtette: az ’56-os Emlékbizottság külön gondot fordított a legfiatalabb nemzedékek megszólítására, melynek jegyében a Terror Háza Múzeum Egy akaraton című kiállításán a virtuális valóság technológia is megjelenítésre került.

Schmidt Mária összegzésében kitért az Emlékév 5000 pedagógus részvételével megvalósított tanárképzésére, valamint a Futaki Attila által rajzolt Budapest Angyala című képregényre is, amelyet az Emlékév egyik legmerészebb vállalkozásának nevezett. A kormánybiztos hozzátette: az Emlékév programjai között dalszövegíró-verseny, drámapedagógiai program és virtuális városi séták is szerepeltek, de jelen voltak az ország legnagyobb fesztiváljain is, ahol legalább egymillió embert értek el üzeneteikkel.

Schmidt Mária a számszerű adatok után arról beszélt: a hőst sohasem bukása, hanem hőstette emeli a magasba, ideje volt tehát hogy „végre nevet és arcot adjunk azoknak a pesti srácoknak és lányoknak, antikommunista ellenállónak, akik életük egy kitüntetett pillanatában úgy döntöttek, hogy új vágányra állítják hazánk és ezzel a világ történelmét.”

A kormánybiztos feltette a kérdést: „Ha Szabó Ilona, Bárány János, Angyal István vagy Kóté Sörös József, Wittner Mária, Sticker Katalin nevét nem kezdjük el tanítani iskoláinkban, ha Mesz János, Mansfeld Péter, Dubicz József vagy Rigó István nem kerül bele nemzeti panteonunkba, ha Tandari Judit, Ladányi Sándor és Szeles Erika nevének hallatán nem húzzuk ki magunkat önkéntelenül, marad-e bármi jelentése annak a szónak, hogy szabadság? Mert ők voltak azok, akik sok más, évtizedeken át névtelenségbe burkolt hőssel együtt nemet mondtak a diktatúrára.” – jegyezte meg.

Schmidt Mária beszédében köszönetet mondott Orbán Viktor miniszterelnöknek és a magyar kormánynak, hogy „a kontinensünket és magát a világot is megrázó változások és válságok közepette is a nemzeti büszkeség forrását, 1956-ot jelölte meg igazodási pontnak.” A kormánybiztos háláját fejezte ki az ’56-os Emlékbizottság fővédnökének, Kövér Lászlónak és védnökének, Wittner Máriának, valamint köszönetet mondott Balog Zoltánnak, az Emlékbizottság elnökének is.

Schmidt Mária végezetül kijelentette: ha 1956 legvégső igazságát akarjuk kitapogatni, a remény, sőt, annak is a legmagasabb foka, a legyőzött kétségbeesés lesz a válasz. Mi magyarok valójában sohasem adjuk fel a reményt. A mögöttünk hagyott több mint ezer év megedzett bennünket, arra kondicionált minket, hogy nem adhatjuk fel soha, hogy, nincs vesztett ügy. „1956 is erről szól. 1956-ban reményre tanítottuk az egész világot. Ma is ez a dolgunk.” – fogalmazott.

John O'Sullivan újságíró, a budapesti Danube Institute igazgatója előadásában arról beszélt, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc olyan esemény volt, amely az idealista, demokratikus és békeszerető embereket befolyásolta. „Az ’56-os forradalom befolyásolta a nyugati közvéleményt, illetve a Szovjetunióhoz kapcsolódó viszonyt” – hívta fel a figyelmet.

A szakember arról beszélt, a váratlanul kitört ’56-os forradalom megerősítette és dramatizálta az antitotalitárius folyamatokat a nyugati közvéleményben és általános értelemben véve a diplomáciában. Mindenhol tüntetések, felkelések szerveződtek, kifejezésre került az a harag, amit a szovjetek iránt éreztek az emberek, és ez a „nagykövetségek és a diplomaták elleni támadásokban manifesztálódott.”

A világ számára az ’56-os forradalom és az abban résztvevő ellenálló tömegek létszáma a meglepetés erejével bírt. Látványos volt, hogy milyen sok fiatal vett részt a forradalomban, akik közül az események leverése után sokan Nyugatra voltak kénytelenek távozni. Ezek a fiatalok a forradalom napjaiban az egész világ elismerését kivívták – jelentette ki Karol Sauerland Petőfi-díjas lengyel filozófus Az én ’56-om című előadásában.

Karol Sauerland a rendszerváltoztatás eseményei utalva arról is beszélt: 1989-ben a magyarok második alkalommal is részt vettek a történelem menetének megváltoztatásában. Ekkor 1956 után újra felkeltek elnyomóik ellen, segítve ezzel a kommunizmus megállításában – húzta alá.

Frank Furedi szociológusprofesszor úgy fogalmazott, 1956 után „a Szovjetunió nem tűnt már a munkásosztály barátjának”. Az előadó az 1956-os forradalom egyik eredményének nevezte, hogy gyakorlati értelemben is ellent mondott minden szempontból az orosz ideológiának.                  

Furedi a forradalom elsődleges hatásai közé sorolta a desztalinizációt. ’56 után már nem lehetett úgy tenni, mintha meg lehetne reformálni a sztálinista-kommunista rendszert, nem lehetett azzal érvelni – bár megpróbálták, hogy – emberarcú kommunizmust lehet működtetni.