Schmidt Mária emlékeztetett, a november 4-én Magyarországra támadó hatalmas szovjet hadsereggel szemben a magyar emberek felvették a küzdelmet és még napokig folytatták a harcot. Kitért rá, egész 1956 arról szólt, hogy azt, amiben Magyarország tíz éven keresztül élt, a magyar emberek nem akarták tovább. Mint fogalmazott, a forradalmárokban ébredt elementáris erő és a szovjetektől való félelem mutatkozott meg abban, amikor a fiatalok és az idősebbek puskákkal és Molotov-koktélokkal fordultak szembe a Vörös Hadsereggel.

Az 1956-os Emlékbizottság társelnöke arról is beszélt, a magyar emberek már november 4-én pontosan fölmérték, hogy „senki nem fog nekik segíteni, hogy az amerikaiak egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy mi lesz a magyar embereknek a sorsa, hogy a második világháború utáni osztozkodást tiszteletben tartják, Magyarországot a szovjet birodalom fennhatósága alatt fogják tartani, mindaddig, míg a szovjetek ezt így kívánják.” Úgy vélte, az 1956-os forradalom és szabadságharc tragédiája nem amiatt következett be, hogy a Szuezi válság magára vonta Amerika és a szabad világ figyelmét, és emiatt nem nyújtottak segítséget Magyarországnak, ’56-ban sokkal inkább a „nagyhatalmi politika természete” nyilvánult meg.

Schmidt Mária hangsúlyozta, 1956-ban a magyarok újra kiálltak a szabadságért és a függetlenségért nemzeti egységben, és ez egy olyan örökség, amit nekünk is tovább kell adni, még azoknak a fiatalabb generációknak is, amelyek ma szabadon élhetnek egy független országban. Nekünk is meg kell azt értenünk, hogy a szabadság nem magától értetődő. Voltak olyan időszakok, amikor nem rendelkeztünk vele, és a nemzet nagyon nagy áldozatot hozott azért, hogy most ez így legyen – hívta fel a figyelmet.