Nagy Gáspár verseivel fordítani tudott a magyar nemzet sorsán – hangoztatta Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Budakeszin, a tíz éve elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas költő szobrának avatásán.
Oláh Katalin szobrászművész alkotását a Jobb Kor Polgári Egyesület állíttatta az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatásával.
„Politikai, szellemi testamentuma velünk él, iránytűnk és vezércsillagunk, kormányzati munkánk vezérfonala” – mondta a kormányfő Nagy Gáspárról, hozzátéve: úgy emlékszünk a költőre, mint aki személyes küldetésének tekintette az 1956-os mártírokra emlékezés örökérvényű keresztény parancsát. „Ezzel a '80-as évek derekán elevenébe talált az akkor 30 éves júdásfa árnyékában hűsölő elvtársaknak” – jelentette ki Orbán Viktor.
Nagy Gáspár le merte írni, amiről mások legfeljebb csak beszéltek, és beszélni mert arról, amiről a legtöbben csak hallgattak: „szelíd hajthatatlanságával széttörte az októberi tavasz hőseiről gyártott kommunista hazugságokat” – méltatta a tíz éve elhunyt költőt a miniszterelnök, aki szerint „a végelgyengülés felé araszolgató gulyáskommunizmus okkal tartott az ő tetemre hívó szavaitól”.
Orbán Viktor úgy fogalmazott, Nagy Gáspár azok közé tartozott, akik „a ma oly divatos, egynémely országban kötelező politikai korrektséget a hamis próféták legfőbb ismérvének tekintették”.
Ma minden nap egyre sürgetőbben kérdezzük, hogy „vajon mi lesz hazánkkal, ezzel a boldogtalan, farizeusi Európával, amely cinkos lelkiismeretét modern mesékkel csitítja, miközben sorsa csak egy szalmaszálon függ”. Nagy Gáspártól jön a felelet: „a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál abból a jászolból való” – zárta beszédét a kormányfő.
A Budakeszin, a Fő téri parkban elhelyezett mellszobrot az ünnepség végén Spányi Antal megyés püspök áldotta meg, majd a résztvevők – köztük Nagy Gáspár családja – elhelyezték a szobornál az emlékezés virágait, koszorúit.
Fotó: MTI/Kovács Tamás