A vajdasági Magyarkanizsán megrendezett „Nem hiába haltatok meg” című nemzetközi tanácskozáson Kun Miklós elmondta „1956 egy gyönyörű nemzeti felkelés volt, amely teljes egyedülálló a 20. századi Európa történelmében.”

A történész előadásában arról beszélt, hogy a Joszip Broz Tito vezette jugoszláv politikai vezetés ’56-os magatartásával hozzájárult a magyar forradalom és szabadságharc eltiprásához. „Tito Brioni-szigetén fogadta Hruscsovot, a szovjet Kommunista Párt vezetőjét és Malenkovot, a párt egy másik magas rangú vezetőjét, ahol elhatározták, pontosabban Tito rábólintott, hogy a szovjet csapatok lerohanják Magyarországot.” Kun hozzátette: legújabb kutatásai azt bizonyítják, hogy a forradalom leverésében a KGB-nek is fontos szerepe volt.

Horváth Attila alkotmánybíró, egyetemi tanár előadásában kiemelte: „Olyan példátlan mértékű terror, amit a forradalom leverése után alkalmazott a kádári rendszer, soha korábban nem fordult elő a magyar történelemben.” Horváth Attila szerint a súlyos és igazságtalan büntetések kiszabása – százak kivégzése, mintegy 26 ezer ember bebörtönzése – azt a célt szolgálta, hogy a magyar társadalom teljes mértékben visszarettenjen egy újabb forradalom kirobbantásának gondolatától. Az alkotmánybíró hozzátette: a megtorlás a határokon túlra is átterjedt, hiszen Tito – amellett, hogy tőrbe csalta Nagy Imrét – a magyar forradalom jugoszláviai szimpatizánsaival is leszámolt. Az elvileg „különutas” jugoszláv pártvezető ebben a kérdésben tehát teljes mellszélességgel Hruscsov mellett állt – jelentette ki Horváth.

Forró Lajos történész arról beszélt, hogy az ’56-os forradalom és szabadságharc kiindulópontja tulajdonképpen Szeged városa volt, hiszen a diákok nagygyűlésén, már egy héttel a budapesti események előtt, október 16-án megfogalmazódtak a későbbi követelések.

A konferencia az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósult meg.