A Terror Háza Múzeum történész munkatársai öt napra Kolozsvárra költöztek, hogy testközelből bemutathassák az erdélyi fiataloknak a pesti srácok és lányok világtörténelmet író bátorságát.
„A Kolozsvári Magyar Napok múzeumi sétányán augusztus 17-én vertünk sátrat a belvárosi Farkas utcában, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem közelében székelyföldi kézművesek, kürtős kalácsosok, vándor könyvárusok, kihelyezett egyetemi tanszékek és másik hat hazai múzeum között.
Sátrunkban és az előtte felállított mini tárlaton szó szerint életre kelt 1956 története. És ez nem csak az Egy akaraton 1956-2016 című, VR-szemüveggel és okostelefon segítségével nézhető kisfilmjeinknek és a Budapest Angyala című ’56-os képregényünknek volt köszönhető, hanem a látogatóinkból feltörő személyes emlékeknek is.
Többen elsírták magukat, amikor meséltek; volt, aki elnézést kérve inkább továbbment megígérve, hogy visszajön, miután úrrá lesz meghatódottságán. És visszajött a helybeli néni, és elmesélte, hogy tízévesen az osztálytársaival hogyan követték a budapesti eseményeket. Volt egy kanadai magyar házaspár is, akik 1989-ben hagyták el Romániát, hosszú ideig féltek visszajönni, ma meg már csak a házsongárdi temetőbe járnak. Kérték, hogy vihessenek a torontói magyar iskola diákjainak és tanárainak a VR-szemüvegből, hogy az 1956-os kisfilmeket népszerűsíthessék. Azt mondták az életüket tették fel a magyar történelem kinti megismertetésére, a feleség még könyvet is írt a romániai táborban eltöltött éveiről… Megilletődve nyújtottuk át nekik a szemüveget és egy válogatást kiadványainkból.
Egy idősebb marosvásárhelyi néni, aki átélte 1990 márciusát, sírva fakadt, amikor meglátta az erről szóló könyvünket. Egy Tápiógyörgyéről érkező család hálásan mondott köszönetet, hogy az 1956-os tesztünk majdnem tökéletes kitöltéséért és a gyermekkorukat felidéző tátika (itt Erdélyben sótartó) játékban kiválasztott 56-os hősről elsajátított tudásért elvihették a főnyereményt, a képregényt. Megígérték, hogy otthon, rokoni, baráti körben is továbbadják és hogy eljönnek a Terror Háza Múzeumba.
A nap végére fáradtan, de azt a ritkán tapasztalható elégedettséget éltük át mindhárman, amikor az ember igazán átérzi a munkája jelentőségét és hálát ad, amiért ez vele történik. A Terror Háza Múzeum 1956-os emlékévéért dolgozó összes munkatársa aratott ma sikert Kolozsváron! Büszkék voltunk ezért, és állunk elébe a holnapi és azutáni látogatói rohamnak.”
B. Varga Judit, a Terror Háza Múzeum történész-muzeológusa