Köszönetet mondott a németeknek és Németországnak az 1956-os magyarországi menekülteknek nyújtott segítségért és szolidaritásért Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Berlinben, a világhírű Konzerthausban rendezett ’56-os ünnepi megemlékezésen.
A miniszter ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy hatvan évvel ezelőtt az akkori szövetségi köztársaságba menekültek megtapasztalhatták a németek szolidaritását és támogatását az egyszerű emberektől kezdve, a művészeken át az egyházakig és a politikusokig. Mindenki azt adta, amit tudott.
Balog Zoltán hangsúlyozta, hogy a szolidaritás és a segítőkészség kölcsönösségen alapszik Magyarország és Németország között is. 1989-ben, amikor Németország keleti felének szüksége volt Magyarország szolidaritására, az ország megadta ezt, szabad döntéssel, egy szovjet megszállás alatt lévő nem szabad országban. Mindez elvezetett Németország és Európa újraegyesüléséhez – emelte ki a miniszter.
Ünnepi beszédében a tárcavezető a magyarokat a szabadság népeként jellemezte, hozzátéve: amikor szabadon választhattak, mindig a szabadságot választották. Kiemelte ugyanakkor azt is, hogy a szabadság olyan drága kincs, amelyet meg kell védeni; jogállamiság és jogrend nélkül nem fejlődhet. Hangsúlyozta, meggyőződésük, hogy ezt a szabadságot és egyben az Európai Unió tartósságát óvják, amikor Magyarország déli határát védik.
Az emberi erőforrások minisztere hangsúlyozta, hogy a német–magyar kapcsolatok szilárd alapokon nyugszanak. A két nép, a két ország összetartozik, még akkor is, ha – mint kijelentette – ugyanarra a kérdésre olykor eltérő válaszokat adnak.
Ünnepi beszédének végén Balog Zoltán emlékeztetett az 1953-as berlini, az 1956-os budapesti, az 1968-as prágai és az 1981-es lengyelországi felkelésre, utalva arra, hogy akik akkor harcoltak, megtanítottak mindenkit a szabadság értékének megbecsülésére.
Fotó. kormany.hu