A megemlékezőket Kászoni-Kövendi József, az Egyházközség lelkésze köszöntötte, majd az emlékmű alkotója, Barabássy Somogy Örs szobrászművész mondott fohászt: imája emlékezés volt 1956 unitárius áldozataira, akiknek példájából erőt meríthet nemcsak a jelen, a jövő nemzedéke is. Szentiványi Ilona, a Magyarországi Unitárius Egyházkerület főjegyzője ünnepi gondolataiban a szabadság eszméjéről beszélt, úgy vélte: a magyarok számára oly fontos fogalom nem csupán az elnyomó hatalom, a zsarnokság alóli felszabadulást jelenti, számos esetben a döntés szabadságát is magában hordozza, majd megemlékezett 1956 ismert és ismeretlen áldozatairól.

Elekes Botond, a Magyarországi Unitárius Egyházkerület főgondnoka felidézte, hogy a rendszerváltást követően 1996-ban és 2006-ban az akkori kormányok ideje alatt még nem lehetett ’56 őszének eseményeit méltón megünnepelni, erre először tavaly nyílt lehetőség. Ünnepi beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy mivel 1956 túlélői egyre kevesebben vannak, a jelen nemzedék felelőssége, hogy a fiatalok megismerjék 1956 valós történetét és szerepét a magyar és a világtörténelemben. Az ünnepségen az erdélyi unitáriusok 1956-os szerepét több évtizede kutató Tófalvi Zoltán történész eddigi eredményeiről szólva elmondta: több százezer oldal áttanulmányozását követően eddig öt kötet jelent meg a 10 kötetesre tervezett sorozatból. Az ünnepi megemlékezést Szalóczy Pál előadóművész szavalata zárta, aki Márai Sándor, Mennyből az angyal című versét tolmácsolta.

A Budapesti Unitárius Egyházközség presbitériuma nevében Vajda László gondnok és Sass Bernadett presbiter leplezték le az 1956-os Emlékbizottság támogatásával készült emlékművet, s helyezték el rajta a megemlékezés koszorúját. Az avatóünnepség ünnepi koncerttel fejeződött be a Budapesti Vonósok Kamarazenekar közreműködésével.