Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a magyar rendszerváltoztatásra címmel rendezett tudományos tanácskozást a Demokratikus Átalakulásért Intézet a Magyar Tudományos Akadémián az 1956-os Emlékbizottság támogatásával. A 2016. október 17-i rendezvényt Martonyi János egyetemi tanár, a Demokrácia Központ Közalapítvány kuratóriumának elnöke, az első és a második Orbán-kormány külügyminisztere nyitotta meg.
Az 1956-os forradalom verte az első szöget a kommunizmus koporsójába; akkor indult el az a folyamat, amely a kelet-európai országok felszabadulásához vezetett 1990-ben – emelte ki Martonyi János az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából tartott tanácskozáson. A volt külügyminiszter előadásában hangsúlyozta: 1956 öröksége mindannyiunk öröksége, a kelet-európai rendszerváltások 1956 nélkül nem úgy, és nem akkor zajlottak volna le. A forradalom 33 éven át, egészen a rendszerváltoztatásig meghatározta a magyar valóságot, teljesen nyilvánvalóvá tette a kommunista rendszer illegitimitását és meghatározta a magyar identitást – tette hozzá.
Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa, Tölgyessy Péter, korábbi szabad demokrata, majd fideszes országgyűlési képviselő előadásában kifejtette: az 1956-os forradalom és az 1989–90-es rendszerváltoztatás nagyon távol áll egymástól. Míg 1956-ban klasszikus forradalom zajlott, amelyben a nép elsöpörte az elnyomó rendszert, addig 1989-ben senki nem akart forradalmat: sem a nyugati politikusok, sem az állampárti, sem ellenzéki politikusok, sem pedig a társadalom. Tölgyessy Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy a kelet-európai átalakulások közül azok voltak igazán sikeresek, amelyekből a társadalom is kivette a részét. Míg Észtországban vagy Csehszlovákiában 90 százalék feletti részvétel volt az első szabad választásokon, addig Magyarországon csupán a 60 százalékot haladta meg. Ugyanakkor hozzátette: 1989 beteljesítette elsődleges küldetését, és elvezette az országot az első szabad választásokig.
Kónya Imre, az Antall-kormány belügyminisztere, volt MDF-es politikus kifejtette, 1956 értéke a rendszerváltók számára nem veszett el, hanem végig inspirációt jelentett, és ennek is köszönhető, hogy a teljes ellenzék egységes volt 1989-ben, s ez az összefogás rokonítja a két eseményt. Annak, hogy az emberek rosszul élik meg 1989-et, nem maga a rendszerváltoztatás az oka, hanem az, ami utána jött, vagyis, hogy a korábbi egység felbomlott. Végül kifejtette a reményét, hogy egyszer az 1989-hoz való viszony is a helyére kerül, és olyan kapaszkodót jelent majd a magyar társadalom számára, mint 1956.
Rainer M. János egyetemi tanár a demokratikus ellenzék 1956-hoz fűződő viszonya kapcsán kiemelte: a forradalom a morális alapot jelentette a Kádár-rendszerrel való szembenállásban. 1956 emlékezetét őrizték többek között a demokratikus ellenzék szamizdat kiadványai, repülő egyeteme és a Bibó-emlékkönyv – mondta.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd