A forradalom leghevesebb utcai összecsapásainak helyszínén tekinthető meg a két régi harcostárs, Wittner Mária és Havrila Béláné Sticker Katalin portréja.
Wittner Mária tizenkilenc évesen vett részt a forradalomban, amelyhez az első napon, a Rádió ostromakor csatlakozott. Október 24-én került a Corvin közi csoporthoz, ahol segített a sebesültek ellátásában. Később egy másik közeli ellenállócsoporthoz, a Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozott. A fegyveres harcokból is kivette a részét. November 4-én a harcok közben megsebesült és kórházba került. Nem sokkal később Ausztriába ment, azonban néhány hét múlva hazatért, ezután segédmunkásként dolgozott. 1957-ben letartóztatták, halálra ítélték, majd ítéletét életfogytiglanra módosították. 1970-ben az utolsó forradalmárok között szabadult. Varrónőként, majd takarítónőként dolgozott, 1980-ban rokkantnyugdíjas lett. A rendszerváltoztatást követően aktív szerepet vállalt számos 1956-os szervezet munkájában. 2006-tól 2014-ig a Fidesz országgyűlési képviselője volt. Az 1956-os Emlékbizottság védnöke.
„Annyira egységes volt minden, annyira erős volt az összetartás, és ez magával ragadta, szinte röpítette az embert. Azokban a napokban éreztem életemben először igazán azt a fantasztikus, lelket felemelő összetartozás-érzést, és ez lehetett az oka annak, hogy az ember nem is fontolgatta, hogy élve maradok, vagy meghalok.”
Havrila Béláné Sticker Katalin viszontagságos gyermekkorát követően a Lámpagyárban dolgozott munkásként. A forradalom idején huszonnégy éves Sticker Katalin október 24-én csatlakozott a felkelőkhöz. Október 25-én került a Corvin közi fegyveres csoporthoz, ahol eleinte vöröskeresztes szolgálatot látott el, majd a harcolók közé állt. Itt ismerkedett meg későbbi barátjával és rabtársával, Wittner Máriával. Októberben mindketten egy másik, közeli ellenállócsoporthoz csatlakoztak. November 4-én részt vett a szovjet csapatok elleni harcban, majd 7-én Ausztriába ment, majd Svájcba került, de a figyelmeztetésekre nem hallgatva, udvarlója kérésére hamarosan visszatért. Hazaérkezése után letartóztatták, 1958-ban halálra ítélték. 1959-ben végezték ki.
„Azzal egyet értettem, hogy a szovjetek menjenek ki Magyarországról. Más célom nem volt. Állandóan Marival jártam. Láttam, hogy bátor, és ez tetszett.”
A Corvin közben már október 24-én hajnalban harcok kezdődtek, az ellenállás egészen november 5-ig kitartott. A főleg fiatalokból álló forradalmárok vezetője előbb Iván Kovács László, majd Pongrátz Gergely volt. A csoport tagjai Molotov-koktélok mellett nehézfegyverzettel, sőt még zsákmányolt tüzérségi ágyúval is komoly veszteségeket okoztak a támadó szovjet csapatoknak. A környék lakói a forradalom alatt mindvégig élelemmel és orvosi ellátással segítették a szabadságharcosokat.