október 23.
A Kossuth Tüzér Tiszti Iskolán szervezett „aktívaülésen” a résztvevők közül többen követelték egyes állami és pártvezetők leváltását.
10 órakor egyetemi hallgatók küldöttsége felkereste a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokát. A Zrínyi Akadémián és a Petőfi Katonai Politikai Akadémián megtartott röpgyűléseken a személyi állomány támogatta az egyetemisták követeléseit, és határoztak a tüntetésen való részvételről. Szolidaritást kifejező táviratot fogalmaztak meg a lengyel katonai akadémia részére.
Az Országos Légvédelmi Parancsnokságon megvitatták az egyetemisták által szerkesztett követeléseket, azok nagyobbik részével a tisztek többsége egyetértett.
14 órakor a Honvédelmi Minisztériumban vezetői értekezletet tartottak. Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszternek az értekezletet követően kiadott parancsa értelmében a 15 órakor kezdődő tüntetésen katonaszemélyek egyénileg és fegyver nélkül részt vehettek.
Az ÁVH 19 óra 45 perc körül adta le az első riasztólövéseket a rádió épületéből. A tömeg a 16 pont beolvasását követelte.
16 órakor a Zrínyi Akadémia és a Petőfi Akadémia hallgatóinak egy része a miniszteri utasítás ellenére csoportosan csatlakozott a tüntetőkhöz a Bem téren.
A Magyar Néphadsereg és az ÁVH (Belső Karhatalom, illetve Határőrség) alakulatait különböző időpontokban fokozott, majd teljes harckészültségbe helyezték az ország egész területén.
A Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke – Tóth Lajos vezérőrnagy – elrendelte a riadót a 7. (esztergomi) gépesített hadosztály alárendeltségébe tartozó 8. (piliscsabai) gépesített ezred és a 15. (aszódi) gépesített ezred részére. A lőszer kiosztása nélkül – azt külön gépkocsikra málházva – rövid idő alatt elérték az indulási készenlétet.
20 órakor Gerő Ernő – az MDP Központi Vezetőségének titkára – a Kossuth Rádióban elhangzó beszédében az események jellegét rendszerellenes megmozdulásként értékelte és felszólított a szocializmus vívmányainak védelmére.
Késő este a Sztálin szobrot ledöntötték.
A IX. kerületben lévő Kilián laktanyában elhelyezett építő alakulat katonái közül körülbelül 30 fő október 23-án este bekapcsolódott a rádió elfoglalásáért indított harcba.
21 órakor magyar harckocsik érkeztek a rádió elé. Egy tiszt, kezében nemzeti zászlóval beszédet akart intézni az egyik harckocsi tetejéről a tüntetőkhöz, de a rádió épületéből lelőtték.
A felkelők a védők lefegyverzése után négy államvédelmi sorkatonát lelőttek, később többeket megsebesítettek.
A 22 óra 45 perckor elrendelt riadót követően a fővárosba irányították a kecskeméti 3. hadtest kötelékébe tartozó 12. gépesített ezredet is.
A Budapestre rendelt magyar csapatok parancsnokaival közölték, hogy a tömegre ne lőjenek. Ezt az intézkedést a Budapesten állomásozó alakulatok felé is továbbították. A Piliscsabáról felrendelt gépesített ezred 3. zászlóalja katonáit a felkelők lefegyverezték.
Az MDP KV rendkívüli ülésén Gerő Ernő vezetésével újjáválasztották az MDP Politikai Bizottságát és Titkárságát. Az „ellenforradalom” leverésére irányuló fegyveres harc koordinálása céljából Kovács István vezetésével megalakították az MDP KV Katonai Bizottságát. A bizottság a Honvédelmi Minisztérium épületében azonnal megkezdte a működését.
A IX. kerületben a tüntetők és részben fegyveresek első akcióira a Lámpagyárnál, a Honvédség Timót utcai fegyver- és lőszerraktáránál és a Kilián laktanyánál került sor.
Fegyverszerzési kísérlet történt Budapesten, a 13. tüzér fegyverbázis laktanyájánál is. Az őrség gyalogsági fegyverekkel és kézigránátokkal a támadókat visszaverte.
október 24.
Az SZKP. KB Elnökségének kibővített ülésén Bulgária, az NDK és Csehszlovákia pártvezetői a szovjet vezetés Magyarországgal kapcsolatos döntéseit támogatták. További szovjet hadosztályokat irányítottak Magyarországra.
4 óra 30 perckor a minisztertanács közleményében gyülekezési, csoportosulás- és felvonulási tilalmat rendelt el. Nagy Imre kinevezett miniszterelnök statáriumot léptetett életbe. A karhatalmi szervek utasítást kaptak arra, hogy a rendelet megszegőivel szemben a törvény teljes szigorával lépjenek fel.
9 órakor a rádióban a kormány felhívást tett közzé, amelyben fegyveres harcra szólított fel az „ellenforradalmi bandák” leverésére.
A fegyveres felkelők a hátsó kapun sikeresen bejutottak a Bem laktanyába, és ott nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. Eredményes akciót hajtottak végre a Beloiannisz laktanya ellen is.
Délelőtt a fegyveres felkelők támadást indítottak a Belügyminisztérium Roosevelt téri épülete ellen. A tűzharcban mindkét oldalon sokan vesztették életüket.
24-én és 25-én a Honvédelmi Minisztérium épületét több támadás érte melynek következtében sokan életüket vesztették.
Október 24-től a kiliános katonák több csoportja segítette a laktanyához közeli házakban települt fegyveres csoportokat.
12 óra 10 perckor Nagy Imre, a minisztertanács elnöke intézett szózatot a magyar néphez, melyben közölte, hogy „... mindazok, akik a további vérontás elkerülése érdekében ma 14 óráig megszüntetik a harcot és leteszik fegyvereiket, mentesülnek a statáriális eljárás alól....” Később a fegyverletétel végső idejét később 18 órára módosították
16 óra 24 perckor a belügyminiszter a rádión keresztül kimenési tilalmat rendelt el október 24-én este 18 órától október 25-én reggel 6 óráig.
A katonai helyőrségek parancsnokai országszerte intézkedéseket adtak ki a harckészültség fokozása és a laktanyák, raktárak őrségének megerősítése érdekében. A legtöbb vidéki alakulat lezárta helyőrsége út- és vasútvonalait, illetve bevezette a járőrözést.
Budapesten több helyen, a Széna téren, Baross téren, Corvin közben és környékén, a Berzenczey utcában, a Tompa utcában, a Boráros téren, a Móricz Zsigmond körtéren, a főváros külső kerületeiben – Csepelen és Újpesten – fegyveres csoportok alakultak a belső elnyomó erők és a szovjet csapatok elleni harcra.
Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter Budapesten három katonai körzetet jelölt ki, és parancsot adott a forradalom fegyveres leverésére.
Sorra érkeztek be a fővárosba a felrendelt honvéd és határőr-alakulatok. A felsoroltakon kívül feljött a jászberényi tüzérezred, az esztergomi harckocsiezred, légvédelmi tüzérosztály és híradó-zászlóalj is.
A Honvéd Központi Kórház parancsnoka, Radó György orvos ezredes gyűlésen szólította fel a kórház dolgozóit a forradalom célkitűzéseinek támogatására.
Székesfehérváron az esti órákban a szovjet katonák fegyverhasználata következtében 6 fő, köztük rendőrök is életüket vesztették.
október 25.
5 órakor Piros László belügyminiszter – a rádió műsorában – felszólította a felkelőket a fegyver, lőszer, robbanóanyag október 26-án 10 óráig történő beszolgáltatására.
6 óra 23 perckor a rádió ismertette, hogy: „A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának parancsára a hadsereg, az államvédelmi erők, a fegyveres munkásőrségek és a szovjet csapatok segítségével október 25-ére virradó éjszaka az ellenforradalmi puccskísérletet felszámolták. Az ellenforradalmi erők szét vannak verve...”
9 óra 13 perckor a honvédelmi miniszter a katonáknak parancsot adott, hogy „fokozott aktivitással és teljes határozottsággal ma délig végleg számolják fel a fővárosunkban még feltalálható ellenforradalmi erőket...”
Délelőtt a felkelők mintegy 40 perces tűzharcot folytattak a Jászai Mari téren lévő szovjet és magyar a 33. harckocsi-ezred (Esztergom) részei erőkkel. Ezt követően a szovjet és magyar katonák a környező házakat átkutatták és 20-30 fegyverest elfogtak, majd a Honvédelmi Minisztérium épületébe kísértek.
A délelőtti órákban támadás érte a Pestmegyei Kiegészítő Parancsnokság budapesti épületét. A parancsnokság tisztjei kétórás tűzharcban verték vissza a támadókat.
11 óra 30 perc körül az Országház előtt, a Kossuth téren feltehetően a térre kivezényelt határőr erők tűzmegnyitását követően kialakult tűzpánik következtében a szovjet katonákkal barátkozó tüntető tömegből 75-100 ember életét vesztette, és kb. 300 ember megsebesült.
A reggeli órákban a tatai Dózsa Lövész és Páncélos Tiszti Iskola és a piliscsabai gépesített ezred részei a szovjet csapatokkal együttműködve kisebb harcok árán visszafoglalták a rádió épületét.
Délelőtt a felkelők mintegy 40 perces tűzharcot folytattak a Jászai Mari téren lévő szovjet és magyar a 33. harckocsi-ezred (Esztergom) részei erőkkel. Ezt követően a szovjet és magyar katonák a környező házakat átkutatták és 20-30 fegyverest elfogtak, majd a Honvédelmi Minisztérium épületébe kísértek.
A délelőtti órákban támadás érte a Pestmegyei Kiegészítő Parancsnokság budapesti épületét. A parancsnokság tisztjei kétórás tűzharcban verték vissza a támadókat.
11 óra 30 perc körül az Országház előtt, a Kossuth téren feltehetően a térre kivezényelt határőr erők tűzmegnyitását követően kialakult tűzpánik következtében a szovjet katonákkal barátkozó tüntető tömegből 75-100 ember életét vesztette, és kb. 300 ember megsebesült.
Több ezer tüntető gyülekezett a Bartók Béla úti Zalka Máté laktanya előtt. A tisztek először rábeszéléssel, majd riasztólövésekkel akadályozták meg a kapu betörését. A tömeg csak az esti órákban oszlott szét.
15 órát követően Kádár János, majd Nagy Imre szólt a rádió hallgatóságához.
A vidéki honvédalakulatok többsége karhatalmi csoportot állított fel. A záró csoportok hatókörét kiterjesztették a helyőrségéhez közeli stratégiai pontokra is.
Tüntető tömeg vonult a BM Budapesti Főosztály Deák téren lévő épületéhez, ahol a politikai foglyok szabadon bocsátását követelték. Kopácsi Sándor utasítást adott a foglyok szabadon bocsátására.
Este 8 órakor fegyvertelen, körülbelül 100 fős tömeg a kerítést átvágva behatolt a Pestlőrinc határában lévő Stromfeld laktanya területére. Az őrség riasztólövését követően a behatolókat a készültség a laktanyából kiszorította.
október 26.
4 óra 30 perckor a minisztertanács a Kossuth Rádión keresztül felszólította Budapest lakosságát, hogy egész nap ne menjenek az utcára.
4 óra 55 perckor a csapatokhoz távirat érkezett, melyben Bata István vezérezredes parancsot adott minden rendbontás megakadályozására.
Az Országos Légvédelmi Parancsnokság alárendeltjei ezen a napon több akcióban vettek részt. Két darab MIG 15-ös repülőgép éles rácsapást hajtott végre Kecskeméten a cigánytelep fölött, ezenkívül „pszichológiai támadást” hajtottak végre a repülők Kaposvár és Nyíregyháza területén lévő csoportosulások feloszlatása érdekében. Felderítő repülések történtek a budaörsi, kecskeméti és taszári repterekről. MI 4 típusú helikopterek fegyver és lőszerszállítást végeztek a hadsereg lőszerraktárából a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, a Kossuth Tüzér Tiszti Iskola, valamint a Citadella részére.
A Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke az alábbi távmondatot küldte az összes katonai alakulatnak: „A csapatok és raktárak a laktanya területén jól látható helyre tűzzék ki a nemzeti színű zászlót, címer nélkül. A rádiókat az ablakra tegyék ki. Ha megtámadnák a laktanyát, szólítsák fel a tömeget távozásra, és csak abban az esetben lőjenek, ha azok be akarnak törni, vagyis fegyverrel támadnak.”
16 óra 13 perctől közvetítették az MDP Központi Vezetőségének nyilatkozatát, melyben többek között elhangzott, hogy az „új kormány tárgyalásokat kezd a szovjet kormánnyal, hogy a függetlenség, a teljes egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján rendezze az országaink közötti viszonyt. Ennek első lépéseként a rend helyreállítása után a szovjet csapatok haladéktalanul visszatérnek támaszpontjaikra.”
17 óra 32 perckor ismertette a rádió, hogy a „fegyveres harc minden résztvevője amnesztiában részesül azzal a feltétellel, hogy a fegyvert legkésőbb 1956. október 26-án este 22 óráig leteszi.”
Az MDP Katonai Bizottsága kidolgozta a Corvin közi felkelő csoport felszámolásának tervét. Végrehajtásának idejét először 27-re, majd 28-ra virradóra tűzték ki.
A XIII. kerületi Rendőrkapitányság személyi állományának egy része a felkelők támadásai elől menekülve a Mátyás laktanyában kért és kapott menedéket.
A Budapestre rendelt kiskunhalasi lövészezred gépkocsioszlopát fegyveresek támadták meg, akik egy tisztet agyonlőttek. Az elfogott fegyveresek közül négyet Hódosán Imre őrnagy utasítására a helyszínen kivégeztek. Az alakulat jelentése szerint a Téglagyár környékén elfogott felkelők közül a katonák összesen 19 főt végeztek ki.
A 8. honi légvédelmi tüzérezred Törökbálint felső ütegéből 30 katona csatlakozott a felkelőkhöz. A tervük az volt, hogy az úthoz kivontatott 8 löveggel a szovjet harckocsikra tüzet nyissanak. A terv végrehajtását a Törökbálint alsón lévő ütegnek az ütegállás fölé lőtt tüze akadályozta meg.
október 27.
6 óra 14 perckor a rádióban a belügyminiszter bejelentette, hogy „további hadműveletek szükségesek” ezért a kijárási tilalmat meghosszabbították.
11 óra 18 perckor a Kossuth Rádióban tájékoztatót olvastak be, melyben ismertették az új kormány összetételét. A minisztertanács elnöke ismét Nagy Imre lett. Honvédelmi miniszternek Janza Károly altábornagyot nevezték ki.
15 óra után a rádióban felolvasták az új honvédelmi miniszter, Janza Károly altábornagy parancsát melyben elrendelte, hogy a „fegyveres csoportok ellen bevetett katonai egységek szünet nélkül folytassák azok megsemmisítését és a rend helyreállítását.”
A HM-ben befejezték a budapesti felkelőcsoportok felszámolási tervének kidolgozását.
A szovjet csapatok parancsnoksága ezen a napon – a megadásra felszólító – ultimátumot juttatott el a Corvin köz védőihez.
Az őrzászlóalj parancsnoka sikertelen tárgyalásokat folytatott a Széna téri felkelő csoport vezetőivel a fegyverletételről.
Tűzharc alakult ki a Petőfi Akadémia őrsége és a Széna téri csoport páncélozott gépkocsija között. Az összecsapásban 5 fő meghalt, 4-en megsebesültek.
A Budapesti Orvostudományi Egyetemen, valamint Debrecenben és Miskolcon az egyetemi katonai tanszékek egyetemi zászlóaljak felállítását kezdték meg.
Több helyőrségben – például Aszódon, Debrecenben, Fertődön, Miskolcon és Sopronban – öntevékenyen megkezdték a nemzetőr alakulatok szervezését.
3 óra után a felkelők támadást indítottak Újpesten a hadihajós dandár laktanyája ellen. A laktanyában ezen a napon ideiglenes Forradalmi Katonai Tanács alakult.
Márton András ezredes és Tóth Zoltán alezredes a 12. gépkocsizó lövészezred parancsnoka parancsot kapott, hogy a szovjet csapatok alárendeltségében vegyenek részt a Corvin közi fegyveres csoport felszámolásában. Márton András ezredes Nagy Imrétől Hegedűs András volt miniszterelnökön keresztül kérte a támadási parancs visszavonását.
Hódosán őrnagy felajánlotta, hogy a kiskunhalasi lövészezreddel felszámolja az „ellenforradalmárok” ellenállását a Kilián laktanyában és a Corvin közben, de erre a Honvédelmi Minisztériumból nem kapott engedélyt.
A híradóezred egyik alegysége elfoglalta a Szabadság hidat, majd este ellenőrzése alá vonta a Móricz Zsigmond körteret is.
Csepelen és Angyalföldön egy-egy munkászászlóalj alakult.
Délután az esztergomi harckocsiezred állományából két lépcsőben harckocsikat és megerősítésképpen egy lövész-zászlóaljat rendeltek Csepelre a Vasmű védelmére.
október 28.
6 órakor a katonai parancsnokság az alábbi közleményt tette közzé: „Budapesten az éjszaka folyamán nyugalom volt. Fegyveres összetűzésekre nem került sor. A fegyveres ellenállók és a hadsereg megbízottai között az ellenállók kérelmére tárgyalások kezdődtek. A honvédelmi miniszter parancsára Budapest és az ország élelmiszerellátásában részt vesznek a néphadsereg alakulatai is.”
7 óra 30 perckor a rádió ismertette a honvédelmi miniszter közleményét: „A további vérontás elkerülése érdekében a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere és a budapesti egyetemi forradalmi tanács felszólítja a még fegyverrel ellenálló személyeket... adják át fegyvereiket. A honvédelmi miniszter biztosítja, hogy a fegyverek átadása után szabadon elvonulhatnak családjaikhoz vagy munkahelyükre.... Budapesten tegnap és ma éjjel néhány megmaradt kisebb fegyveres góc kivételével csend volt.”
Nagy Imrének a Corvin köz elleni támadás leállítására vonatkozó utasítása a magyar katonai alakulatokhoz nem jutott el. Hajnalban a szovjet katonai vezetés a támadást megindította, de a felkelők a szovjet harckocsikat megsemmisítették, és így a magyar gyalogság támadása elmaradt.
A Bem laktanyából kirendelt katonai erők reggel harc nélkül elfoglalták a Széna téri felkelő csoport harcálláspontját. A katonai őrséget a Széna térről még aznap visszavonták.
A Petőfi Akadémia őrsége az Akadémia előtt tüzet nyitott egy fegyveres felkelőket szállító gépkocsira. Több felkelő meghalt, néhányan megsebesültek.
Újpesten a katonák visszafoglalták a felkelőktől a tanácsházát és a technikum épületét.
Budapesten a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiáról a Józsefvárosi Telefonközpontba kirendelt tiszti csoport a délelőtti órákban tűzharcot folytatott a fegyveres felkelőkkel. A felkelők, miután meggyőződtek arról, hogy az épületet nem államvédelmi katonák őrzik, felajánlották a tűzszünetet. A tűzszünet megkötését a honvédelmi miniszter is engedélyezte.
13 óra 20 perckor a Kossuth Rádió közölte: „A Magyar Népköztársaság kormánya a további vérontás megszüntetése és a békés kibontakozás érdekében elrendeli az általános, azonnali tűzszünetet. Utasítja a fegyveres erőket, hogy csak akkor tüzeljenek, ha őket támadják.”
15 óra 3 perckor a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter közleményét olvasták be a rádióban: „A honvédelmi miniszter és a belügyminiszter a Magyar Népköztársaság kormánya tűzszüneti határozata alapján parancsot adott a csapatoknak az azonnali tűzszünetre... a tűzszünet az ország egész területére értendő és a hazánkban lévő minden csapatra vonatkozik.”
17 óra 25 perckor a Kossuth Rádióban Nagy Imre miniszterelnök nemzeti demokratikus mozgalomként értékelte az eseményeket. „A kormány a további vérontás megszüntetése és a békés kibontakozás biztosítása érdekében elrendelte az általános, azonnali tűzszünetet, utasítom a fegyveres erőket, hogy csak akkor tüzeljenek, ha megtámadják őket. Ugyanakkor felhívja mindazokat, akik fegyvert fogtak, hogy tartózkodjanak minden harci cselekménytől, és fegyverüket haladéktalanul szolgáltassák be. A rend védelmére és a közbiztonság helyreállítására haladéktalanul megalakul az új karhatalom a honvédség és a rendőrség alakulataiból, valamint a munkások és az ifjúság felfegyverzett osztagaiból. A magyar kormány megállapodott a szovjet kormánnyal, hogy a szovjet csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestről, s az új karhatalom megalakulásával egyidejűleg elhagyják a város területét. A rend helyreállítása után egységes, új államrendőrséget szervezünk, és az államvédelmi hatóságot megszüntetjük. Senkinek semmiféle bántódása nem eshet amiatt, hogy a fegyveres harcokban részt vett.”
17 óra 40 perckor az MDP Központi Vezetőségének üléséről kiadott közleményben elhangzott, hogy a testület „megtárgyalta a politikai helyzetet és a következő határozatot hozta: A Központi Vezetőség helyesli a Magyar Népköztársaság kormányának mai nyilatkozatát. Felhívja a párt minden szervezetét és tagját, hogy segítsék elő a nyilatkozatban foglaltak megvalósítását.”
Egyre több helyen indult meg a nemzetőr alakulatok szervezése. A hadsereg később segítséget nyújtott a szervezésben, a nemzetőrök kiképzésében, a fegyverzet és felszerelés biztosításában.
Janza Károly altábornagy honvédelmi és Münnich Ferenc belügyminiszter közös parancsot adott ki az állami címer eltávolítására és az új sapkarózsa bevezetéséig a nemzeti szalag kitűzésére. Az „elvtárs!” helyett a „bajtárs!” megszólítást vezették be, s december 31-i határidővel intézkedtek a nemzeti hagyományokat tükröző rendfokozati jelzésekre történő visszatérésre. (A Kossuth Rádió október 31-én már úgy közölte a parancsot, hogy a Kossuth-címert határozta meg sapkarózsaként.)
október 29.
Budapesten a Sas-hegyről ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak a Petőfi Sándor Laktanyára. Egy aknavető 30 perces tűzcsapással válaszolt.
A budafoki tanácsházán a felkelők ellenállás nélkül lefegyverezték a 20. híradóezred egyik biztosító csoportját.
Zsukov marsall Moszkvában egy követségi fogadáson bejelentette, hogy a Magyarországon lévő szovjet csapatok elégségesek a felkelés leverésére.
Az Egyesült Államok kormánya a szovjet vezetés tudomására hozta, hogy nincsenek Magyarországgal kapcsolatos tervei.
Münnich Ferenc belügyminiszter a kormány programja alapján feloszlatta az államvédelmi szerveket és megkezdődött a Belső Karhatalom alakulatainak a lefegyverzése.
A honvédelmi miniszter kiadta a parancsot a forradalmi katonai tanácsok megválasztására, amely parancs a csapatokhoz 30-án jutott el.
Távozott Magyarországról Mihail Tyihonov altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium szovjet főtanácsadója.
17 óra 16 perckor a Honvédelmi Minisztérium a rádión keresztül tájékoztatást adott arról, hogy a „... budapesti ellenállási csoportok vezetőivel való megegyezés alapján az ellenállók megkezdik fegyvereik átadását a szovjet egységeket felváltó magyar csapatoknak. A fegyverek leadása után 24 órán belül megkezdődik a szovjet egységek kivonása Budapestről”
A szovjet katonai vezetés előkészületeket tett a Budapesten lévő csapatok kivonására. Az objektumok őrzésére kirendelt szovjet erők magyar csapatokkal történő felváltása megkezdődött.
A szovjet csapatok leváltása érdekében Budapestre rendelték a kiskunmajsai 31. és a bajai 25. lövészezredeket.
20 órakor a Budapesten tartózkodó szovjet csapatok parancsot kaptak a tüzelés beszüntetésére. A fenti parancs értelmében a 2. és 33. gépesített gárdahadosztályok egységei a harctevékenységet lényegében beszüntették.
A Corvin közi főparancsnokság létrehozásáról október 29-én éjjel a Corvin moziban tartott értekezleten döntöttek.
Október 29-én éjjel a Práter utca akkori parancsnoka, Lassan György, a Corvin közi parancsnokokkal megbeszélést tartott, melynek végén a csoportok vezetői az együttműködés szorosabbá tételében állapodtak meg.
október 30.
Az SZKP KB Elnöksége határozata alapján a Szovjetunió kormánya deklarációt adott ki más országok belügyeibe történő be nem avatkozásról.
A belügyminiszternek a Kossuth Rádióban 6 óra 33 perckor elhangzott közlése szerint az országban „... nyugalom volt ... Néhány szórványos lövésen kívül sem rendbontásról, sem összetűzésről nem érkezett hír”.
14 óra 28 perckor a nemzeti kormány miniszterelnöke és a kormány tagjai szóltak a néphez.
16 óra 57 perckor Nagy Imre tudatta, hogy a „kormány kezdeményezésére a szovjet hadsereg csapatainak a kivonulása megkezdődött. Minden hatóság, az ország minden polgára az elvonulás teljes rendjének a biztosítása érdekében tartózkodjék minden provokatív, zavaró vagy ellenséges cselekedettől, hogy így is hozzájáruljon a szovjet hadsereg csapatainak a kivonulásához.”
Nagy Imre a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében tudomásul vette, hogy a forradalmi harcokban részt vett egységek megbízottaiból, a honvédség és a rendőrség képviselőiből, valamint a megalakulás alatt álló munkás és ifjúsági fegyveres egységek képviselőiből megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság Előkészítő Bizottsága.
17 óra 55 perckor a rádió a hadsereg alakulataihoz szóló felhívást közvetített. „Magyar testvéreink, bajtársaink! A hadsereg vezetésének forradalmi katonai tanácsa megalakult. A forradalmi katonai tanács a hadsereg valamennyi honvédje, tiszthelyettese, tiszti iskolása, tisztje, tábornoka nevében csatlakozik a munkásifjúság és értelmiség forradalmi tanácsai határozataihoz és követeléseihez, azokat magáévá teszi. A hadsereg a nép mellett áll dicső forradalmunk vívmányainak megvédésében. E forradalmi vívmányok megvédésének érdekében: Először: Követeljük a szovjet hadsereg azonnali kivonását Budapestről, és a legrövidebb időn belül hazánk területéről. Másodszor: Kérjük a magyar nép legmesszebbmenő támogatását a rend helyreállításához. Harmadszor: Eltávolítottuk a hadsereg vezetéséből a szektás, visszahúzó erőket, mint például Tóth Lajos vezérőrnagyot, Hazai Jenő vezérőrnagyot, Hídvégi Ferenc vezérőrnagyot. Negyedszer: Az ÁVH megfélemlítésben tartotta a honvédséget is. A hadseregvezetés forradalmi katonai tanácsa elhatározta a még fegyverben lévő ÁVH azonnali lefegyverzését. Ötödször: A hadsereg vezetésének forradalmi katonai tanácsa követeli, hogy a hős határőreink a honvédséghez tartozzanak. Egyben felhívjuk őket, hogy továbbra is védjék hazánk szent határait.
Budapest, 1956. október 30.
Kána Lőrinc vezérőrnagy”
18 óra 30 perckor a honvédelmi miniszter alábbi parancsát olvasták be: „A társadalmi és nemzeti megújhodásunkat kiharcoló hősi forradalmunk eredményeként megállapodtam a szovjet fegyveres erők parancsnokságával csapataik Budapestről való kivonásának rendjéről. Eszerint a Budapesten lévő összes szovjet csapatok kivonulásukat 1956. október 30-án délután 4 órakor megkezdik, és előre kidolgozott terv szerint 1956. október 31-én virradatig befejezik. A szovjet csapatok kivonulásával párhuzamosan fővárosunkban a néphadsereg egyes alakulatait vonom össze. A rend fenntartásának feladatait a néphadsereg, a rendőrség és a nemzetőrség csapatai együttesen látják el.Janza Károly honvédelmi miniszter”
Visszarendelték Magyarországról a szovjet katonai tanácsadókat.
Hosszú idők óta először az utcára lépő lakosokat az esztelen pusztítás képe fogadta. A fővárosban a hadsereg részvételével megkezdődtek a helyreállítási munkálatok.
Az Országos Légvédelmi Parancsnokság is kiáltványban sürgette a szovjet csapatokat az ország elhagyására.
Október 30-án körülbelül 50 fegyveres indult Mindszenty József kiszabadítására Felsőpeténybe. Mindszentyt a rétsági harckocsizók kísérték a kormány utasítására Budapestre.
A budapesti pártbizottság Köztársaság téren lévő épületét a fegyveres csoportok a honvédség által odairányított harckocsik tüzének segítségével három órás harc után elfoglalták. A tömeg több védőt meglincselt.
Október 30-án Marián István honvéd alezredes vezetésével a Budapesti Műszaki Egyetem felgyorsult a nemzetőralegységének szervezése.
október 31.
A Honvédelmi Minisztériumban hajnalban megalakult a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány. Tagjait a katonai tanácsok küldöttei, valamint a fegyveres forradalmi ifjúság képviselői választották meg.
A Kilián laktanyában a Magyar Néphadsereg, a nemzetőrség, a fegyveres csoportok, az újjászerveződő politikai pártok és szervezetek részvételével megtartották a Forradalmi Karhatalmi Bizottság gyűlését. A gyűlésen többek között bejelentették, hogy egységes parancsnokság alá vonják a honvédség, rendőrség, határőrség és a felkelő csoportokból megalakult nemzetőrséget.
Az Elnöki Tanács Tóth Lajos vezérőrnagyot, a honvéd vezérkar főnökét a beosztásából felmentette és Maléter Pál ezredest, a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok parancsnokát kinevezte a honvédelmi miniszter első helyettesévé, Kovács István vezérőrnagyot a vezérkar főnökévé és Király Béla vezérőrnagyot a főváros katonai parancsnokának.
A honvédelmi miniszter parancsa alapján a katonai alakulatoknál megkezdődtek a forradalmi katonai tanács választások.
20 órakor bemondta a rádió, hogy Nagy Imre, a minisztertanács elnöke közölte a Szovjetunió kormányával, hogy haladéktalanul tárgyalásokat kíván kezdeni a szovjet alakulatok teljes kivonásáról, és felkérte a szovjet kormányt, jelölje ki a küldöttségét és jelölje meg a tárgyalások helyét és idejét.
A Magyarország elleni katonai akció („Vihar” – „Forgószél” – hadművelet) előkészítésével megbízták Ivan Konyev marsallt, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnokát. Éjszaka a szovjet–magyar határszakaszon új szovjet csapatok bevonulása kezdődött meg Magyarországra.
A Budapesti Karhatalmi Parancsnokság három körzetre osztotta a fővárost, s parancsnokokká kinevezte Bakonyi József alezredest, Csémi Károly alezredest és Mecséri János ezredest.
A Petőfi Akadémia Forradalmi Katonai Tanácsa intézkedett, hogy a Budapesten lakó tisztek a kerületükben nyújtsanak segítséget a nemzetőrség megszervezéséhez. Az Akadémia Katonai Tanácsa leváltotta a parancsnokot, fegyvert adtak az egyetemistáknak, és szoros kapcsolatot alakítottak ki a fegyveres csoportokkal.
A piliscsabai ezred fegyvert adott a Baross téri fegyvereseknek.
A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tiszti csoportja segítségével megkezdődött a Corvin közi felkelő csoport katonai minta szerinti átszervezése.
A Kossuth Tüzér Tiszti Iskola Katonai Tanácsa letartóztatta az iskola parancsnokát, és fegyvert szállított a Kilián laktanyában levőknek.
A HM Haditechnikai Csoportfőnökség fegyvert, ruhát adott a műegyetemisták részére. A HM fegyverzeti csoportfőnöke utasítást adott a nemzetőralegységek felfegyverzésére.
november 1.
Teljes harckészültségbe helyezték a jugoszláv hadsereget, és megkezdték a felvonultatását a magyar határra.
Hruscsov, Molotov, Malenkov a lengyel vezetőkkel konzultált az esetleges magyarországi fegyveres beavatkozásról.
14 óra 12 perckor a rádióban elhangzott a Forradalmi Karhatalmi Parancsnokság közleménye: „A győzelmes nemzeti demokratikus forradalom harcaiban részt vett fegyveres alakulatok, üzemi őrségek, a honvédség és a rendőrség képviselőiből megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság, abból a célból, hogy összehangolja a karhatalmi erők működését győzelmes nemzeti demokratikus forradalmunk vívmányainak védelme érdekében. E bizottság az általános és titkos választásokkal létrehozandó új kormány hivatalba lépéséig működik. 1956. október 31-én a nem honvédségi és nem rendőrségi fegyveres alakulatok képviselői elhatározták, hogy nemzetünk új, a honvédséggel és a rendőrséggel egyenjogú szervévé, nemzetőrséggé egyesülnek. A honvédség és a rendőrség tagjain kívül csakis a nemzetőrség tagjai jogosultak fegyverviselésre. A nemzetőrség alakulatai és tagjai minden erővel különítsék el magukat a szórványosan fellépő rendzavaróktól. E cél elérésére a mai napon számukra külön nemzetőrségi fegyverviselési igazolványokat adunk ki. A mai naptól a nemzetőrök jelvényeit viselik, és fokozatosan a honvédség rendfokozataival azonos nemzetőr-rendfokozatokat nyernek el... A Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a Budapesti Karhatalmi Parancsnokság nevében Király Béla vezérőrnagy.”
Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter a 4. hadsereg törzsét Kovács Imre vezérőrnagy vezetésével Király Béla vezérőrnagy, a nemzetőrség főparancsnoka alárendeltségébe rendelte.
Kádár János bejelentette az MDP megszűnését, és az új párt, az MSZMP megalakulását.
Nagy Imre miniszterelnök Andropov szovjet nagyköveten keresztül magyarázatot kért az új szovjet csapatok bevonulásáról, illetve követelte ezek azonnali visszavonását Magyarország területéről. A rádió 18 óra 12 perckor közölte: Nagy Imre „kijelentette a szovjet nagykövetnek, hogy a magyar kormány a Varsói Szerződést azonnal felmondja, egyidejűleg kinyilatkoztatja Magyarország semlegességét; az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordul, és az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kéri.”
Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter és a Magyar Honvédség Forradalmi Bizottmánya közös parancsot adott ki arról, hogy az alakulatoktól távol lévő katonák jelentkezzenek szolgálattételre a legközelebbi nemzetőr parancsnokságon, illetve hogy a felkelő csoportokhoz csatlakozott katonák szolgálati helye további intézkedésig az adott felkelő csoport.
Kádár János és Münnich Ferenc, a minisztertanács tagjai titokban elhagyták Budapestet, és a Szovjetunióba távoztak.
A kormány megtiltotta a magyar alakulatoknak az akciókat végrehajtó szovjet csapatokkal szembeni ellenállást, egyben a Honvédelmi Minisztérium útján intézkedett a Magyarországra újonnan belépő szovjet csapatok helyzetének és mozgásának felderítésére.
Éjszaka a Budapest körül álló szovjet csapatok megkezdték a harcfelderítést.
A Budapesti Karhatalmi Parancsnokság védőöv létesítését rendelte el a főváros körül. Parancsnokának Márton András ezredest, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokát nevezte ki.
november 2.
Koalíciós összetétellel újjáalakult a Nagy Imre-kormány. A honvédelmi miniszterré Maléter Pál vezérőrnagyot nevezték ki.
Nagy Imre miniszterelnök kijelölte a Varsói Szerződésből történő kilépés gyakorlati végrehajtásáról később tárgyaló magyar küldöttség tagjait: Losonczy Géza államminisztert, Kővágó Józsefet, id. Antall Józsefet, Márton Andrást és Farkas Ferencet.
19 óra után a rádióban közleményt olvastak be: „...október 31-én és november 1-jén sajnálatos módon újabb szovjet egységek lépték át a magyar határt A magyar kormány minden tőle telhető erőfeszítést megtett, hogy elérje a csapatok visszarendelését, lépései azonban hiábavalónak bizonyultak, sőt a szovjet csapatok tovább folytatták előnyomulásukat, egyes egységek pedig Budapest körül vonultak fel. Mindennek következtében a magyar kormány 1956. november 1-jén felmondta a Varsói Szerződést.”
Megkezdődött a Határőrségnek a Honvédelmi Minisztérium kötelékébe való átvételének az előkészítése.
A hadsereg egyes alakulatainál megkezdték a békeállomány feltöltését. Kaposváron, Nagyatádon 700, Szekszárdon 300, Hódmezővásárhelyen 1400 behívó parancsot kézbesítettek, és utóbbi helyen 30 tartalékos tisztet mozgósítottak.
Budapesten Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter kijelölte a szovjet csapatkivonásról tárgyaló küldöttség katonatagjait: Maléter Pál vezérőrnagy miniszterhelyettest, Kovács István vezérőrnagy vezérkari főnököt és Szűcs Miklós ezredes, hadműveleti csoportfőnököt. A küldöttséget, amelyet Nagy Imre miniszterelnök igazított el, Erdei Ferenc miniszterelnök-helyettes vezette.
Jurij Andropov szovjet nagykövet közlése szerint a szovjet kormány Mihail Malinyin hadseregtábornokot jelölte ki a szovjet csapatkivonási tárgyalások lefolytatására. A szovjet küldöttség tagjai voltak még Fjodor Sztyepcsenko altábornagy, politikai főcsoportfőnök-helyettes és Mihail Scselbanyin vezérőrnagy, a székesfehérvári különleges hadtest törzsfőnöke.
Katonai repülőgépekről tovább folytatták a szovjet csapatok mozgásának figyelését, felderítését. A HM Hadműveleti Csoportfőnökség tájékoztatta a Magyar Honvédség Forradalmi Bizottmányát a szovjet csapatok mozgásáról.
Király Béla és törzse befejezte Budapest védelmi tervének a kidolgozását. A főváros és bevezető útjaihoz egy-egy üteget vagy osztályt terveztek tüzelőállásba. Intézkedtek a híradórendszer kiépítésére, és nagy mennyiségű harckocsi-akna előkészítésére.
Az esztergomi 51. légvédelmi tüzérosztály ütegei tüzelőállást foglaltak Soroksár és a Juta domb térségében.
november 3.
Kádár János a Szovjetunió segítségét „kérte” az „ellenforradalom” leveréséhez. Kádár János vezetésével ellenkormány alakult (Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány). Ebben, az ún. szolnoki kormányban Münnich Ferenc altábornagy a fegyveres erők minisztere.
Az ENSZ biztonsági tanácsa napirendre tűzte a magyar kérdés megtárgyalását. November 4-én a biztonsági tanács ülésén Henry Cabot Lodge felszólította a Szovjetuniót csapatainak Magyarországról történő kivonására.
Budapesten megalakult a Nemzetőrség Főparancsnoksága. Főparancsnok Király Béla vezérőrnagy, helyettese Kopácsi Sándor rendőrezredes lett.
A Kossuth Rádióban beolvasták a Forradalmi Karhatalmi Bizottság felhívását a Nemzetőrség Főparancsnokságának megalakulásáról, a sztrájk beszüntetéséről és a nemzetőrségbe be nem lépő polgári személyek lefegyverzéséről.
Több vidéki alakulat védőállást foglalt helyőrsége határában. A Vezérkar Közlekedési Osztályát utasították a vasútműszaki zárási terv elkészítésére.
A Parlamentben megtartották a szovjet csapatkivonási tárgyalások első fordulóját. A közös bizottság megegyezett, hogy a kölcsönösen kifejtett álláspontokat tanulmányozzák, és este 10 órakor újra összeülnek. A szovjet delegáció ígéretet tett, hogy több szovjet csapatszállító szerelvény a magyar határon nem érkezik be.
A szovjet csapatok lezárták az osztrák határt.
Mindszenty József rádióbeszédében többek között foglalkozott a függetlenség kérdésével. A Magyarországon történteket szabadságharcként értékelte.
A Budapest körüli védőövbe rendelt magyar csapatok újabb alegységei foglalták el a részükre kijelölt tüzelőállásokat, így a Juta dombnál, a Nagykőrösi útnál, a Határ útnál, Soroksár határában, a Jászberényi útnál, a Kőbányai útnál, a Zalka Máté téren, az Éles saroknál és a Csajkovszkij parkban. Solymosi alezredes – a VIII. kerület katonai parancsnoka – a Baross téren eligazítást tartott a kerület védelmének a megszervezéséről.
Maléter Pál vezérőrnagy, új honvédelmi miniszter parancsot adott a leszerelésre váró katonáknak a szovjet csapatkivonások befejezéséig történő visszatartására.
Szovjet harckocsik zárták körül a Ferihegyi repülőteret. A Kossuth Tüzér Tiszti Iskola szakasz erejű harccsoportot küldött ki a repülőtér felmentésére, de a szakasz harc nélkül visszafordult.
Tökölön a szovjet repülőalakulat laktanyájában a szovjet csapatkivonási tárgyalások második fordulójára érkezett tárgyaló küldöttség négy tagját Erdei Ferencet, Maléter Pál vezérőrnagyot, Kovács István vezérőrnagyot, Szűcs Miklós ezredest és az őket kísérő személyeket Szerov, a KGB elnöke vezetésével letartóztatták.
november 4.
November 4-én moszkvai idő szerint 6, magyar idő szerint 4 órakor elhangzott a jelszó – „Menydörgés” – és ezzel a „Forgószél” fedőnevű hadművelet végrehajtása megkezdődött. A szovjet csapatok megkezdték a forradalom leverését, és a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatának a lefegyverzését. Romániából újabb szovjet csapatok lépték át a magyar határt.
5 óra 20 perckor a rádióban elhangzott Nagy Imre felhívása: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”
7 óra 14 perckor a Szabad Kossuth Rádió az alábbiakat sugározta: „Figyelem! A Magyar kormány felkéri a szovjet hadsereg tisztjeit és katonáit, hogy ne lőjenek. Kerüljék a vérontást! Az oroszok barátaink és azok is maradnak!”
Budapesten a Petőfi laktanyánál 5-10 perces tűzharc alakult ki a fővárosba bevonuló szovjet és a laktanyában elhelyezett magyar csapatok között. A szovjet csapatok ezt követően egy-másfél óráig lőtték a laktanyát.
Münnich Ferenc – a szolnoki nem hivatalos kormányban a fegyveres erők minisztere – parancsot adott, hogy a Magyar Néphadsereg alakulatai ne nyissanak tüzet az érkező szovjet csapatokra, hanem küldjenek eléjük parlamentereket.
A Honvédelmi Minisztériumban tartózkodó Janza Károly altábornagy, Uszta Gyula, Váradi Gyula, Kovács Imre vezérőrnagyok a csapatoknak megtiltották az ellenállást.
Nagy Imre miniszterelnök és még 41 fő menedéket kapott Jugoszlávia budapesti nagykövetségén.
Király Béla vezérőrnagy, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnöke, a nemzetőrség főparancsnoka az ellenállás folytatása mellett döntött.
A Budapesten lévő alakulatokat a szovjet csapatok lefegyverezték, de több tiszt és katona fegyverrel megszökött.
Az Magyar Néphadsereg 2960 légvédelmi ezred 16 katonája, a felkelőkkel hat löveggel tüzelőállást foglalt a Jászberényi úton, a Kőbányai úton, az Éles sarkon, a Zalka Máté téren és a Csajkovszkij parkban. 13 órakor az Éles sarkot megközelítő négy szovjet harckocsira tüzet nyitottak. Három harckocsi kigyulladt, és a felkelők megrohamozták az égő harckocsikat.
November 4-e után a kerületben az ellenálló csoportok több helyen nyitottak tüzet a szovjet csapatokra.
Az 51. légvédelmi tüzérosztály Soroksárnál tüzet nyitott a szovjetekre.
Az Magyar Néphadsereg 9318 légvédelmi alakulat 6. ütegéből 20 katona a felkelőkkel együtt tüzelőállást foglalt Csepelen az Imre téren. Délután kilőttek egy szovjet páncélos szállító járművet és egy harckocsit. Csepelen a nemzetőrszázadok a szovjetek elleni harcra készülődtek.
november 5.
A „szolnoki kormány” a honvéd karhatalom megszervezésével Uszta Gyula vezérőrnagyot, a belügyi karhatalom megszervezésével Sós Györgyöt bízta meg. Munkájuk felügyeletére az MSZMP részéről Czinege Lajost jelölték ki.
A szovjet csapatok befejezték a bajai, hódmezővásárhelyi, mezőtúri, nagykanizsai, orosházi és verpeléti honvéd-alakulatok lefegyverzését.
Óbudán a Schmidt-kastélynál lévő fegyvereseket Pércsi Lajos őrnagy rajokba, szakaszokba szervezte, kijelölte az alegységek tüzelőállásait.
A szovjet csapatok elfoglalták a rádió épületét, és folytatták a harcot a felkelő csoportok ellen.
Kőbányán légvédelmi tüzérek és felkelők egyórás tűzharcot vívtak a szovjet erőkkel.
november 6.
A szovjet csapatok felszámolták a Széna téri, Gellért-hegyi és óbudai szabadságharcos csoportokat és ultimátumot adtak át a Budai Vár védőinek.
Csepelen az Imre téren tüzelőállásban lévő légvédelmi lövegek lelőttek egy IL 28-as szovjet repülőgépet.
november 7.
A Kádár-kormány Budapestre érkezett, és Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette az esküt. Felmentettnek nyilvánították a Nagy Imre-kormányt. Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere elrendelte a katonatanácsok feloszlatását.
A szovjet csapatok lefegyverezték az etyeki, keszthelyi, lenti, nógrádi, szabadszállási, szentesi, tápiószecsői és tapolcai honvédalakulatokat.
Kuzma Grebennyik vezérőrnagy, szovjet városparancsnok 19.00 és 07.00 óra között kijárási tilalmat rendelt el Budapesten.
A szovjet csapatok megkezdték a Budai Vár ostromát.
november 8.
Az óbudai Schmidt-kastélyban lévő szabadságharcosok csoportja beszüntette az ellenállást.
A szovjet csapatok az ellenállást Kőbányán is felszámolták.
A csepeli nemzetőrök és katonák egy vasúti szerelvényt toltak az érkező szovjet harckocsioszlop elé, és kilőttek egy szovjet harckocsit.
november 9.
A kormány és az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága közös határozatot hozott karhatalom felállítására. Ennek alapján Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere parancsot adott az új fegyveres erő felállítására.
Az Elnöki Tanács kibocsátotta a Tiszti Nyilatkozatot.
Budapesten megkezdődött a Honvéd Karhatalom szervezése. A három katonai körzetre osztott fővárosban 3 karhatalmi ezred alakult Az egyes körzetekben lévő összes honvédalakulat az adott ezred parancsnokának alárendeltségébe lépett. A parancsnokok Csémi Károly alezredes, Borbás Máté vezérőrnagy és Pesti Endre ezredes voltak.
A szovjet csapatok befejezték az ellenállás felszámolását Csepelen.
november 10.
Király Béla vezérőrnagy, a Nemzetőrség Főparancsnoka a szovjet csapatokkal Nagykovácsi térségében történt összecsapást követően a Nemzetőrség Főparancsnokságát feloszlatta.
Vidéken is megkezdődött a Honvéd Karhatalom szervezése. A megyeszékhelyeken november 30-ig zászlóaljakat, a járási székhelyeken századokat állítottak fel. A karhatalom vidéken is bekapcsolódott a forradalom leverésére irányuló fegyveres tevékenységbe.
Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere azonnali jelentkezésre szólította fel a fegyveres erők és testületek Budapesten tartózkodó hivatásos tagjait.
november 11.
Kádár János bejelentette, hogy az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága határozatot hozott az ÁVH végleges megszüntetésére.
A fegyveres erők minisztere nyilatkozatot tett közzé a fegyveres erők és testületek újjászervezéséről.