„Minden nemzetnek szüksége van azokra a kitüntetett pillanatokra, amikre visszaemlékezve átéli azt, hogy milyen jó dolog ehhez a nemzeti közösséghez tartozni. És itt vannak a hőseink, nem viszonylag, meg talán, hanem ők tényleg azok, akikre büszkék lehetünk.” – mondta az 1956-os Emlékév koordinálásáért felelős kormánybiztos a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Schmidt Mária az interjúban beszélt a 2017 júniusáig tartó Emlékév jelentőségéről és arról, hogyan tehető személyes ünneppé a forradalom emlékezete.
Eddig több mint négyszáz rendezvény, hétezer megemlékezés zajlott országszerte, számos emlékművet, szobrot avattak, kiállítások, konferenciák és személyes vallomások sora színesítette a hatvan évvel ezelőtti eseményekre való emlékezést.
„Tudatosan törekedtünk arra, hogy azokat a pontokat emeljük ki, amelyek összekötik a nemzetet, a szabadság és a függetlenség akarása. És az nagy dolog, hogy a magyarok '48-ban is harcoltak fegyverrel a szabadságért és a függetlenségért, ahogy '56-ban is harcoltak érte. És ez az a szabadság és a nemzeti függetlenség akarása, ami a mai embereket is összeköti.” – mondta a kormánybiztos.
Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak – így szól az '56-os emlékév mottója. Középpontjában pedig a pesti srácok és pesti lányok állnak. Ha valaki Budapest utcáit járta számtalan helyen találkozhatott a szabadsághősökkel.
„Azt akartuk bemutatni, hogy olyan egyszerű fiatalok, akik egyáltalán nem készültek politikai pályára, nem akartak hősök lenni, egyszerűen nem tűrték tovább, ami 1945 és '56 között ebben az országban velük, a családjukkal, az ismerőseikkel, a barátjukkal történt. És amikor kellett, akkor ezért fegyvert is fogtak és az életüket kockára tették, sőt feláldozták. Tehát ezeknek a hétköznapi hősöknek a középpontba állításával vissza kívántuk adni '56-ot az embereknek, akik csinálták.” – fogalmazott Schmidt Mária.
A kormánybiztos az interjúban elmondta: az Emlékév egyik célja volt, hogy minden közösség megtalálja a saját hőseit, és létrehozzon egy olyan emlékezőhelyet, egy büszkeségpontot, ahol a saját közösségéből kikerült szabadságharcosokra, forradalmárokra, kommunistaellenes ellenállókra emlékezhet.
Schmidt Mária hangsúlyozta: '56-nak az egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a magyar emberek nem akartak kommunizmust. A másik tanulsága pedig, hogy minden, amit a marxizmus tanított és kötelező dogmaként előírt a számunkra, azt megcáfolta '56. A nemzeti érzés felülírta az osztályellentéteket. Az első vonalban harcoltak a diákok és a munkások. Nem volt osztálykülönbség, nem anyagi körülményeik javításáért mentek az emberek az utcára, mint ahogy ezt a marxizmus tanította. Ők a szabadságot és függetlenséget akartak. Azért volt világtörténelmi jelentősége a hatvan évvel ezelőtti eseményeknek, mert 1956-ban mindenhol magukra ismertek azok az emberek, akik szabadságküzdelmet folytattak.