történész, polonista, volt krakkói főkonzul
1945-ben született. 1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem–lengyel szakon szerzett diplomát, 1971 és 1972 között a Bécsi Egyetem hallgatója volt. 1972-től 1981-ig a Magyar Tudományos Akadémia kutatójaként, 1981 és 1990 között pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos munkatársaként dolgozott. 1992-ben megszerezte a történettudomány kandidátusa fokozatot. 1990 és 1994 között a varsói Magyar Nagykövetség kulturális tanácsosa, 1994 és 1995 között, illetve 1999-től 2003-ig krakkói főkonzul. 1995-ben alapítója, majd vezetője a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán létrejött Lengyel Tanszéknek. 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa. Tevékenységét számos díjjal, köztük József Attila-díjjal ismerték el, 2003-ban az első magyar volt, akit Krakkó díszpolgárának választottak, 2012-ben pedig megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Kutatási területe a lengyel történelem, illetve a lengyel–magyar kapcsolatok története. Legutóbb 2009-ben jelent meg könyve A barátság anatómiája. Második könyv. Írások a magyar–lengyel kapcsolatokról és a lengyel kultúráról címmel. Az 1956-os Emlékbizottság történész munkacsoportjának tagja.