1956 őszén, egy tizenhat esztendős, levéli lakóhelyű gimnazista, Lébényi Zoltán a mosonmagyaróvári iskolából hazafelé tartó úton egy csomagra lett figyelmes, amelyről odahaza kiderült, két tábla Suchard csokoládét és két filmtekercset tartalmaz. A mai napig homály fedi, kié lehetett a csomag. Az illető a budapesti utcákat, a fegyveres harc színtereit örökítette meg 1956. október 28. és november 4. között. Feltehetően maga is részt vett a harcokban, menekülni kényszerült és szökés közben veszíthette el a tekercseket, amelyek 70 képet tartalmaztak.

Lébényi Zoltán elmesélte apjának, hogy mit talált. Az apa – aki tanító volt – átnézte a képeket, és megállapította, hogy ezek a nemrég lezajlott forradalomról készültek. Azt tanácsolta fiának, hogy őrizze meg a felvételeket, és ne beszéljen róluk senkinek.

Apja felszólításának eleget téve, Lébényi Zoltán évtizedeken át gondosan őrizte a tekercseket, azonban az 1956-os forradalom 60. évfordulója közeledtével úgy döntött, hogy a Hansági Múzeum rendelkezésére bocsátja az anyagot, azzal a kikötéssel, hogy az intézmény könyvben jelenteti meg a fotókat a forradalom 60. évfordulójára. Ennek eredményeképpen született meg a Megtalált emlékek. Ismeretlen fotósorozat a forradalmi Budapestről című kiadvány. A kötet elején Lébényi Zoltán bevezetője olvasható a fényképtekercsek megtalálásának, elrejtésének és őrzésének történetével. A könyvet – amely egy Budapest-térképet is tartalmaz, a forradalom fő színtereinek felsorolásával – Horváth Miklós hadtörténész az ’56-os forradalomról szóló tanulmánya zárja.

A fényképek segítségével megismerhetjük az 50-es évek jellemző öltözködését, a szovjet csapatok és a magyar forradalmárok fegyverzetét, Budapest közlekedését, a főváros jellegzetes épületeit, valamint a forradalom eseményeinek színtereit. A fényképeken többször feltűnik egy fiatalember (feltehetően az egyik ismeretlen fényképész), némelyiken a kedvesével együtt.

Horváth Miklós hadtörténész tanulmányában részletesen olvashatunk a felkelőcsoportok ellen bevetett szovjet erők személyi és fegyverzetállományáról, miközben megtudhatjuk, hogy a szovjetek bizonyos mértékű amatörizmust is mutattak a fővárosban folyó harcok során. A szovjet hadvezetést egyszerre jellemezte az elbizakodottság és a felelőtlenség, ennek jele, hogy katonáit olyan felülről nyitott járműveken küldte a várost jól ismerő felkelőcsoportok ellen, amelyeket a népnyelv találóan „nyitott koporsóknak” nevezett. A józsefvárosi és ferencvárosi felkelőcsoportok elleni harcokban a szovjet csapatok összvesztesége – halottakkal, sebesültekkel és eltűntekkel együtt – elérte a 2760 ezer főt.

Horváth Miklós tanulmányában leginkább a józsefvárosi és ferencvárosi felkelőcsoportok kapnak szerepet, amit magyaráz, hogy a 70 fotó többsége ezekben a kerületekben készült. A tanulmány alapvetően a fotók történelmi, katonapolitikai és részben nemzetközi politikai hátterét hivatott megvilágítani.

Forrás: mno

Fotó: locsei.net