Az 1956-os forradalom idején Lindau polgármesteri hivatala családokat kért fel a fiatal magyar menekültek megsegítésére. Családjukhoz két fiatal egyetemistát, Sebestyén Róbertet és Haris Józsefet küldték. Az elején nehezen tudtak kommunikálni. De a két magyar fiatal az első pillanattól fogva nagyon szimpatikus volt az egész családnak. Rendszeresen találkoztak vasárnaponként, együtt ebédeltek és kávéztak vagy kirándulni mentek. 1957 februárjában Jóska már olyan jól beszélt németül, hogy Angelika születésnapjára egy rövid német verset szavalt. Kis idő elteltével a két magyart a hamburgi és stuttgarti egyetemekre vették fel. Róberttel a távolság miatt megszakadt a kapcsolat, de Jóskával a mai napig ápolják azt. Angelika kifejezett kérésére Jóska elkíséri a magyar fővárosba is őt a forradalom 60. évfordulója kapcsán rendezett ünnepi programra.